thy catafalque - meta

Miért is egy év után kerül bemutatásra az album? Mert fogalmam sem volt, hogy létezik. Egyik nap jött egy kis ború és a Morcheeba meg a Thievery Corporation annyira nem hatottak már. Bizony, hallgatok ilyeneket is. Na, szóval. Beötlött, hogy a Róka Hasa Rádió mekkora királyság lesz szürke felhők esője áztatta lelkemnek. Lapos elő, videó megosztó betölt, név bepötyög, szem kitágul, áll leesik, agy felettébb magasröptű kreativitással: „Mi van?” Ott egy új anyag. Nem egy szám, hanem egy teljes album. Basszus, basszus, basszus! Azonnal rákatt, hátradől és adjad neki! Mikor az utolsó hang is megszűnt, kissé gémberedett testel, álomittas tompasággal tértem vissza a világba. Szerintem meg sem mozdultam az alatt a hatvanhét perc alatt.

Kilenc dalon utaztam végig és fogtok ti is, ha berakjátok bármiféle formátumban, bármiféle lejátszóitokba. Lesz itt minden, mit Kátai Tomitól megszokhattunk, az egyébként zárt világában, (ezt olvastam valahol és nagyon tetszett) mely zártságában is színes, és ezt már én teszem hozzá, nem tud unalmas lenni.

thy catafalque - sgùrr

Lassan enged magához közel az új Thy Catafalque album. Hogy mi? Kátai Tamás egyszemélyesre szűkült produkciója, akit több régi dolog kapcsán is ismerhetsz, de főleg a Gire lehet az, amiről be kell hogy ugorjon a magát komponistaként jellemző, makói zenész. Mára már skóciai lakhellyel rendelkező, francia kiadónál nyomuló, hatodik sorlemezét kiadó muzsikus egy újabb atmoszférikus black metal lemezzel jelentkezett.

Számomra Adamik Misi kollégám hívta fel a figyelmemet a Sgùrr című lemezre. Külön köszönet érte, a nyugaton ragadt harcostársuknak. Kiváló találat, pont egy ilyen avantgarde őrületre volt most szükségem. Amire viszont mindenképpen fel kell hívni minden leendő hallgató figyelmét, az az, hogy ide nagyfokú nyitottságra lesz szükség. Nagyon nehéz, többrétegű, mély érzéseket felszakító anyagról van szó. Ne klasszikus black metalra gondolj, inkább csak vesd bele magad a kalandba.

perihelion - zeng

A minap a kezembe akadt a Perihelion „debütáló”, Zeng című anyaga. Alapvetően furcsának találtam, hogy egy black/death metal alapokon nyugvó, több tagcserét kihordott, nevet változtató banda, hogy kerülhet egy nem túl nagy, de mégis végtelenül profi francia kiadó kegyeibe?! Tudván, hogy Vasvári Gyula társulata echte debreceni, mindenképpen meglepőnek találtam a párosítást. Aztán meghallgattam a külsőre is vérprofi lemezt, és leesett az álam.

Nagyon kevés maradt itt már a fent említett, sötét metalból. Bár a tavalyi Nap fele néz című EP bőven tartogatott meglepetéseket, ekkora sokkhatást nem vártam. Igazán művészi, kiemelkedő szövegvilággal operáló, elszállós, világűrbe meredő, komoly utazás ez. Valahol Grandpierre Attila VHK-ja és a kamaszkorom mezőtúri laktanyafesztiváljai ugrottak be egyből. Szédületes volt a hatás elsőre, majd többet hallgatva a felvételt ez az érzés szépen vad nosztalgiává erősödött.