2017. szeptember 16., szombat

thy catafalque - meta

Miért is egy év után kerül bemutatásra az album? Mert fogalmam sem volt, hogy létezik. Egyik nap jött egy kis ború és a Morcheeba meg a Thievery Corporation annyira nem hatottak már. Bizony, hallgatok ilyeneket is. Na, szóval. Beötlött, hogy a Róka Hasa Rádió mekkora királyság lesz szürke felhők esője áztatta lelkemnek. Lapos elő, videó megosztó betölt, név bepötyög, szem kitágul, áll leesik, agy felettébb magasröptű kreativitással: „Mi van?” Ott egy új anyag. Nem egy szám, hanem egy teljes album. Basszus, basszus, basszus! Azonnal rákatt, hátradől és adjad neki! Mikor az utolsó hang is megszűnt, kissé gémberedett testel, álomittas tompasággal tértem vissza a világba. Szerintem meg sem mozdultam az alatt a hatvanhét perc alatt.

Kilenc dalon utaztam végig és fogtok ti is, ha berakjátok bármiféle formátumban, bármiféle lejátszóitokba. Lesz itt minden, mit Kátai Tomitól megszokhattunk, az egyébként zárt világában, (ezt olvastam valahol és nagyon tetszett) mely zártságában is színes, és ezt már én teszem hozzá, nem tud unalmas lenni.

Aki nem ismerné Tomit, annak elmondom, csak nagyvonalakban, hogy az 1975 Decemberében született úriember, avantgárd zenész, költő és fotóművész. Több zenei projectje is van, ebből akad szólóanyag, egyéb együttes, verseskötet is jelent már meg az alkotásai nyomán, de mi most konkrétan az Thy Catafalque nevű avantgárd, black metál formáció legújabb anyagával a Metával fogunk foglalkozni. A TC-t Makón alapították Juhász Jánossal közösen, még 1998-ban. Azóta eltelt némi idő, Tamás több mint egy évtizede Edinburghban él és alkot. Ez az anyag pedig a hetedik a Thy Catafalque albumok sorában. 2016. Szeptember 16. jelent meg, és ha kicsit ügyes leszek, akkor ez a cikk pedig pont az egy éves születésnapján. Nagy királyság lenne.

Két dolog teszi érdekessé az albumot. Nem, nem az, hogy tökéletes. Mert az. Hanem, hogy még szinte forgatta a centrifugális erő az előző anyagot a lejátszóban, mert sajnos jó pár meghallgatás után kénytelen kelletlen ki kellett kapcsolni, hogy ez most valahogy annyira mégsem, és tessék, máris itt a következő korong. A másik pedig, hogy ez valójában nem egy új anyag. Olyan dalokról van szó melyek korábbi albumokról maradtak le, ilyen-olyan okok miatt. Itt pedig összeálltak egy tökéletes egésszé.

Mielőtt elkezdenénk boncolgatni a dalokat, egy újabb kitérő, hogy pontosan mi is az-az avantgárd metál. Személy szerint fogalmam nem volt róla, mit takar. Hát álljon ehelyütt egy kis okosítás a metalenciklopedia.hu jóvoltából. Nem idézem. Összefoglalom, amit ott olvastam. Az avant-garde (avantgárd) vagy más néven experimental (kísérleti) metál, a heavy metal olyan alfaja, amely széles skálában használ nem szokványos, valamint, akár teljesen szokatlan hangokat, eszközöket, dalszerkezetet, játékstílust, énektechnikákat. Különféle stílusok is keveredhetnek ugyan abban a zenében, ebben sincs megkötés. Nincs általános kritérium, ami pontosan meghatározná ezt a műfajt, hacsak nem a kísérletezés módja. No, akkor már értem. Ma is tanultunk valamit.

Nem hiszem, hogy sokan számítottak az album megjelenésére, hiszen Kátai úr napvilágra hozta második szólólemezét, kalandozott kicsit a dark/wave/pop világában a Neolunar projectjével és máris itt a Meta is. Nem sokat unatkozik, az egyszer biztos. Sebaj, nekünk ez csak jó, főleg, hogy ez nem egy Sgúrr. Igen, fentebb említettem, hogy nem jött át az előző lemez. Nehéz volt, erős, gyors, és hiányoztak belőle azok az imádott elszállós, éneklős, kissé népzenei elemekkel tarkított részek. Most viszont van elég, és milyen jók. Persze van zúzda is rendesen, ahogy illik. A dalok hangulata talán valakinek túlságosan ismerős lehet, mondhatni nem találunk benne újdonságot, de kérdem én. Egy olyan lemezen, ami már korábban meglévő anyagokból lett összefűzve, egymásra hangolva, mégis miféle kirobbanó újdonsággal kéne, hogy előálljon? Nem is kell neki ilyet csinálnia. Nem is csinál, csupán visszahozza Sgúrr-ból annyira hiányzott szépséget, és számos vendégzenészt. Mint például Tóth Ágnest (The Moon and the Nightspitit), Bakos Attilát, Vasvári Gyulát (Perihelion), Tóth Balázst (Casketgarden), Kónya Zoltánt (Gire) és nem utolsó sorban Ledzényi Lambertet (Ahriman, Mörbid Carnage, Tytant Goatgaldrekona). Maga Kátai úr is a mikrofon mögé áll az album utolsó tételének a Fehérvasárnap szövegének inkább felolvasására, és a 10^(-20) Ångströmben énekkel.

A dalok. Az Uránia lágy bevezetése után igazi, mély, középtempós Black/Doom dal súlya nehezedik a mellkasunkra, remek hörgéssel, majd dallamos énektémával, kis csavarral a vége felé. Ilyet tapasztalunk majd még később is. Ezzel meg is alapozva az album hangulatának fő vonalát. Elmúlás, újrakezdés. A Meta is ilyesmit jelent: változás, módosulás, valamin túli, valami utáni. A második tételnél, a Sirálynál már bőven álmodozhatunk. Elképzelem, ahogy Ági fehér vászonruhában, mezítláb, éteri hangján énekelve sétál a tengerparton, a madár felette, az ő szemszögéből látva mindent. A madár öreg, bölcs, gondolatai már az elmúlás békéjén merengenek, és ahogy a zöld mezők felé vitorlázik, az ember faragta, hatalmas sziklatömbök körében, megpillantja zenészeinket, mikor éppen a húrok közzé csapnak, a dal erősebb részénél, majd kevés körözés után otthagyva őket a nyílt tenger irányába fordul és eltűnik a szemünk elől. Örökre. Ekkor akár már majdnem felocsúdhatnánk az álomképből, mikor is azonnal a következőbe toppanunk. A 10^(-20) Ångström talán a legjobb dala az anyagnak. Egy igazi komplex Death metál, egy hatalmas rohanás magunk elől, körbe-körbe, folyton visszaérve ugyan oda, ugyan ahhoz a kereszteződéshez, bármerre is véve az irányt, újból ugyan oda kilyukadva, majd a végén egy megzavarodott agy őrök zakatolásába olvadva. Aztán persze nem biztos, hogy ez lenne, amit ki akarna váltani az emberből, ez csupán egyéni fantáziálás. Az Ixión Düün szimfonikus bevezetése után, mely pont annyi időt ad, hogy egy pillanatra megnyugodjuk, visz is tovább az előzőkben megkezdett vonalon. Komplex, gyors témák, leheletnyi kiállásokkal, kis tánccal a végén, majd enyhe akusztikus gitárral zárva, lenyugtatva mindazt, amit eddig felépített. Az ezt követő instrumentális Ősszel otthon esőjének csendes kopogása, a szintetizátor és a gitár melankolikus témái pedig felkészítenek bennünket az azt követő huszonegy percre. A Malmok járnak akár egy óriás szörny is lehetne, ha nem lenne annyira rendben. Talán nem is nagyon hagyott ki belőle semmit, ami az ő zenei esszenciája. Felvonultatja a folk-os, Doomos, Psichedelikus , elektronikus témákat, elszállós női vokált, amelyek egymásba fonódva alkotnak monumentális elmerengést. Főleg a dal utolsó szakaszától, tizenhat perctől. Azok a riffek az első pillanatban belopták magukat a szívembe. A vonatozás témája úgy látom kedvelt Tominál, hisz albumról albumra visszatér a motívum. Most Ady Endre Kocsi-út az éjszakában versét zenesítette meg Vonatút az éjszakában névre keresztelve át. Az egyedül való kocsizás magányának hangulatát Vasvári Gyula depresszív énekhangja csodásan meg is teremti. A Mezolit egy kis időre visszaránt minket a súlyosságba, igazi Death/Doom nóta, mely már előrevetíti, hogy lassan-lassan a korong végéhez érünk. Végezetül pedig a Fehérvasárnap, az orgona hangjával és a felolvasott szöveggel kissé istentisztelet hangulatot áraszt, nevezhetnénk talán temetésnek is. Ezt a két percet, úgy veszem, mintha nem is létezne. De ezzel a kis végjátékkal együttvéve is azt kell mondjam, hogy úgy ahogy van zseniális az egész album. Persze nem talál fel semmi újat, viszont abban, amiben eddig is benne volt, abban a lehető legjobbat hozza.

Kimondom hát. Imádom. Ezt az anyagot hallgatni kell. Nem csak úgy bedobva a lejátszóba, hogy valami zaj legyen a háttérben. Nem. Igen is rendesen, odafigyelve, minden apróságát, minden rezdülését, minden színét, hangulatát kiélvezve az utolsó cseppig. Számomra tökéletes lett.

Hát akkor! Béke veletek meg ilyen furaságok!

5/5

Nagy Géza


infók

tracklist:
01. Uránia
02. Sirály
03. 10⁻²⁰ Ångström
04. Ixión Düün
05. Ősszel otthon
06. Malmok járnak
07. Vonatút az éjszakában
08. Mezolit
09. Fehérvasárnap

Műfaj: avantgarde metal
Megjelenés: 2016. szeptember 16.
Kiadó: Season of Mist

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése