2017. augusztus 30., szerda

paradise lost - medusa

A Paradise Lost 2015 után új lemezzel jelentkezett, amely anyag tovább vezeti a The Plague Withinnel megkezdett visszatérést a gyökerekhez elgondolást. Pontosan ugyanazt a mély, csúnya, doom metal kapjuk, mint amire számítani lehetett. Ilyen értelemben csalódni nem fogsz, ha meghallgatod a csapat 15. (!) sorlemezét.

Nick Holmes énekes szerint a Medusa leginkább a Shades Of God-hoz hasonlítható felvétel, de mindenképpen modernebb kivitelezésben. Az egész anyag vontatott, úgy mászik, mint egy sok ezer tonnás tankhajó a fagyott tengeren. Recseg, töri maga körül a fagyos vizet, és kavarja maga mögött a törmeléket. Magyarán, ha bejött az előző felvételük, csalódni emiatt sem fogsz. De meglepetéseket se várj!

A lemez története, melyre a címe is utal a görög mitológiából ismerhető Gorgók, egyszerűsítve medúzák históriáját eleveníti meg. Úgy Paradise Lost módjára, itt ott orgonával, számolatlan gitárzajjal, morajjal és nyomokban tiszta énekkel. Már-már annyira sötét a történet, hogy jól esik kikapcsolni és várni, míg a fülemből kiürül ez a sűrű malter.

Van egy nagy adag gótika ezen a lemezen, amitől misztikussá válik. A dalok valamennyire összenőttek, és kevésbé érzem átgondoltnak az ezzel kapcsolatban nyújtott munkát. Talán lehetne egy árnyalattal változatosabb az egész. Persze a címadó nóta üde színfolt, ha ki kellene emeljek egy tételt, de a többi téma inkább maszatos, sűrű és sok esetben átláthatatlan számomra. Ezen a frissen igazolt, ifjú dobos Waltteri Vayrynen sem tudott sokat változtatni.

Persze, mit várjon az ember a múltja felé tekingető angol fasziktól, akik egy-egy kitérőt leszámítva pontosan így nyomták? Kár lenne a nagy megfejtéseket keresni ezen a lemezen, meglepetéseket sem fog okozni senkinek, ettől még ez egy igen masszív, bőven a léc felett átsurranó sorlemez, ami talán nem lesz a kedvencem, hallgatni is nagyjából addig fogom, amíg egy következő hanghordozót a kezembe nem veszek.

Összességében nem csalódás az egész, sőt az októberi koncertre is nagyon kellene menni, hiszen számos régebbi nóta van, amitől a mai napig borsózik a hátam. Kíváncsi vagyok mennyi maradt még a csapatban, lehet-e ezt a dolgot még sokáig csinálni?! Nem tudom, majd az idő megválaszolja.

Értékelés: 5/3,5


infók

tracklist:

01. Fearless Sky
02. Gods of Ancient
03. From the Gallows
04. The Longest Winter
05. Medusa
06. No Passage for the Dead
07. Blood & Chaos
08. Until the Grave
09. Frozen Illusion
10. Shrines
11. Symbolic Virtue

Műfaj: doom metal
Megjelenés: 2017. szeptember 1.
Kiadó: Nuclear Blast

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése