2017. március 27., hétfő

mastodon - emperor of sand

Várva várt Mastodon lemez a kezemben, felcsigázott hallgatóként, rajongóként vetem magam a dallamok közé. Ez valamikor a múlt hét második felében létrejött állapot rövid dokumentálása. Aztán a lemez, na az nagyon más mint, amire számítottam. Pár napig nem is igazán mertem, akartam még a barátaimnak se beszélni róla. Ízleltem, rágtam, újra és újra hallgattam. És most leírom, nekem hogy tetszik.

Ha a fent bedobott, szar hasonlatot tovább erőltetem, és egy mondatban próbálom megfejteni az Emperor of Sand nagylemezt, valahogy így kellene fogalmazzak; egy jól átgondolt, gitárokat az arcodba toló, pofásan szólózgató, dallamosságra hangsúlyt fektető hard rock lemez. Pont. Ez minimum meglepő a Mastodontól, és erős középre húzás az extrém metal vonaltól.

Az új lemez ismét egy történet dolgoz fel, egy elítélt sivatagba száműzését mesélik el sajátos megközelítésben. Ez nem meglepő, sokkal inkább jellemző a Mastodon nagylemezeire. Zeneileg van egy újabb lépés a klasszikus rock irányába. Beszéltek az interjúkban minderről a srácok, de valahogy engem mégis meglepett a végeredmény.

A csapat zeneileg egy befogadhatóbb hangzás és dalszerzés mellett döntött. Nagy érdeklődéssel figyelem majd, ez milyen hatást vált ki a kortárs zenekarokból, hiszen sokat követik/követték a Mastodon diktálta tempót. Viszont ez a zenei puhulás érdekes hatással lehet környezetére.

Persze nem tértek meg a srácok, nincs szó róla. Vannak beteg klipek, eszement szövegek. De ami a legjobb az egészben, az egyértelműen Brent Hinds gitárjátéka. Olyan szólókkal operál ezen a korongon, amitől igencsak leesett az állam. Egyrészt most jöttem csak rá, hogy mennyire kiváló gitáros, másrészt a gitárszólók minősége a legnagyobbakat idézi, valahonnan a hetvenes évek környékéről. Nagyon durva! Roots Remain, a Jaguar God és az Ancient Kingdom című dalokban csúcsosodik az, amit az előbb írtam.

A keményvonalas rajongók akár csalódhatnak is a lemez hallatán, tényleg olyan elemeket vontak be a srácok, amire nem volt még példa. Végig tökéletes dallamvilággal találkozunk. Az első három lemezre jellemző extrém megközelítés szinte teljesen elveszett, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy átalakult, jelen helyzetben gitárszólóvá.

A Mastodon úgy maradt a saját útján, hogy eközben kinevet mindenkit, aki a metal kliséket pufogtatja. Mennek egy jól körülírható irányba, igencsak átformálva környezetüket. Hogy ez helye dolog-e, majd az idő eldönti.

Értékelés: 5/4,5


infók:

tracklist:
01. Show Yourself
02. Sultan's Curse
03. Precious Stones
04. Steambreather
05. Roots Remain
06. Word ot the Wise
07. Ancient Kingdom
08. Clandestiny
09. Andromeda
10. Scorpion Breath
11. Jaguar God

Műfaj: hard rock, extrém metal
Megjelenés: 2017. március 31.
Kiadó: Reprice Records

2 megjegyzés:

  1. 1. En nem Hard Rock.

    2. Szerintem pontosan ugyanaz ez is, legalábbis ugyazok a témák csűrve-csavarva, mint az előző lemezeken.
    ...Csak ez most jobban sikerült, mint az előző kicsit.

    3. Hiányolom, hogy szárazan írsz, és nem mész bele olyan témákban, minthogy: miről szól a lemez. A rákról. Miért?
    Minek? Koncept...stb

    VálaszTörlés
  2. Egyre jobban tetszik, minél többet hallgatom!

    VálaszTörlés