2015. március 12., csütörtök

moonspell - extinct

Nem vagyok egy dark rajongó, sőt kifejezettem viccesnek találom sok esetben a sminkelt férfiakat a színpadon. De Axl Rose is meglehetősen vicces volt a színpadon száz meg száz jelmezével, így kizáró oknak semmiképpen sem tekinthetek erre a fintoromra. Hogy jön ez ide? Konkrétan úgy, hogy a Moonspeel 25 év munkásság után, új kiadóval egy olyan bitang dark lemezzel bújt elő, amitől leesett az álam.

Az egész hangzás, a zenei ötletek, a műfaj minden elemének kiaknázása valami olyan hatást kelt számomra, mintha a „nagy öregek” megpróbálták volna megmutatni a félig-meddig halott állapotban lévő konkurenciáknak, hogy bizony lehet így is csinálni. Mindenképpen eltalálták, és az egész lemez teljesen egyben van, bárki számára élvezhető lesz.

Seth Siro Anton lemezborítója már maga a megtestesült dark művészet. Lám lehet ezt nem csak koromfeketében nyomatni. Nem mondhatom, hogy szép a borító, de mindenképpen ötletes, tetszetős darab. Kíváncsian vártam mi bújhat el egy ilyen profi textúra mögé. Szerencsére nem kellett csalódnom. Pont úgy sírnak a szólok, ahogy teszik már évtizedek óta. Megunhatatlan. Pont úgy bújik elő a torokhang, ahogy annak kell. Egyáltalán nem zavaróak a nagyzenekaros elemek, ügyesen vannak beillesztve a feszesen, lüktetően vonuló számok között.

Olyan brutális, olyan fogós első öt téma került erre a korongra, ami a megdicsőült kilencvenes éveket idézi. Hogy ez valami múltidézés lenne, nem hiszem, egyszerűen csak zsigeri, ösztönös önmegvalósítás. Más kérdés, hogy az elmúlt időszak hanyatlásán hogyan tudott egy kiadó csere ekkorát lendíteni? De ezt hagyjuk meg a bölcsészeknek, mi élvezzük tovább a felvétel.

Van itt még némi gótikus beütés, talán az előbb említett fúvósok miatt, viszont zavart semmiképpen sem teremt mindez. Sőt megfelelően emeli a színvonalat. Ugyanez igaz a keleties motívumokra egyaránt, ízlésesen, jól időzítve bukkannak fel több helyen a lemezen. Én valószínűleg a két utolsó tételt már lehagytam volna, de nem engem kértek meg a produceri feladatokra, így inkább maradok a véleményformálás mellett. Ha van hibája az anyagnak, ez lehet a legnagyobb. Hosszú, és a két utolsó tétel nem üti meg az addig tomboló, kimagasló színvonalat.

Összességében egy teljesen ártatlan lemezről van szó a maga nemében. Bátran hallgathatod a csajoddal, vagy használhatod a kocsiban utazáshoz. Sok csalódás nem fog érni, lendületes, kiváló dinamikával nyomul végig az egész. Érdemes eltölteni vele egy kis időt, mert sokadik hallgatás után is találsz majd rajta kellemes meglepetéseket. Csak ajánlani tudom, és halkan üzenném az összes festet, darkos bandának, hogy kiváló példakép lehet ez a portugál banda.

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist:
1. Breathe
2. Extinct
3. Medusalem
4. Domina
5. The Last Of Us
6. Malignia
7. Funeral Bloom
8. A Dying Breed
9. The Future Is Dark
10. La Baphomette
11. Until We Are No Less
12. Doomina
13. Last Of Them
14. The Past Is Darker

Műfaj: dark metal
Megjelenés: 2015. március
Kiadó: Napalm Records

1 megjegyzés: