tombstone highway - ruralizer



Ha azt mondom, hogy van egy olasz, pontosabban piacenzai zenekar, akik banjo-t illesztenek a doom metál egyre inkább kijátszott lapjai közé? Azt mondod, hogy ilyen nincs? Pedig van. Úgy hívják őket, hogy Tombstone Highway. 2006 óta aktív a zenekar. 2007-ben egy EP (Padus River Graveyard Blues) és a poszt témája, a tavalyi nagylemez, amit a Ruralizer címet kapta. Ennyi. Mindenesetre ez a két olasz fickó igen komolyan gondolja a metálkodást, és ezt nyomatékosítják is a lemezükön. 

Tomi kedves ismerőse hívta fel a figyelmét erre a formációra. (köszi Bence!) De a véleményírás rám maradt, mivel én lennék a doom rajongó. Szuper. Többszöri nekifutásra már kihallatszanak a lemez hibáit, viszont az első benyomásokat vitte a banjo. Hogy lehet valaki ilyen őrült, és hogy sikerülhet neki ilyen jól ez az ötlet? Napokig ezen morfondíroztam, és persze hallgattam a felvételt.  

Rutinos két zenész fickó bújik meg a formációt takaró, roppant frappáns név mögött. H.M. Outlaw, ének, gitár, banjo. Ő az ismertebb zenész. Több olasz formációban játszott már death és doom metált. A dobos Emilio Sobacchi kevésbé jegyzett zenekarokban próbálkozott eddig. Outlaw kolléga - aki echte olasz, csak felvette ezt a Herr Morbid Outlaw nevet (?) – és barátai, a Kalevala zenekarból érkeztek a stúdióba, segíteni felvenni ezt az egyébként kiváló lemezt. 

De térjünk is rá a hanganyagra. Kilenc húzós tétel, sabbathi-iommi hatások sorakozója, némi Deep Purple és talán Spiritual Beggars. Ez rendben is van, nincs új a nap alatt, ráadásul Iommi mester nagyjából a pubertás korba lépve túl volt az összes fém riffen, amit a műfaj jellemzői megengednek. Szóval nehéz azzal dobálózni, hogy márpedig ez lenyúlás. Nem az, csak megegyező a zenei ízlés, megegyező a vélemény. 

Viszont amire nincs mentség: a szövegek olyanok, mintha egy dühös, tízéves gyerek írta volna. Ezen a vonalon lehetne még fejlődni. Gondolom itt közrejátszik, hogy olasz létükre igencsak nehézkes lehet mélységet vinni angol szövegkörnyezetbe. A témáik egyébiránt a drog, az alkohol, a depresszió, és a halál. Pont elég. 

A lényeg, jól nyomják a srácok. Nekem tetszik, ahogy jól érezhetően minden nótában rendesen odateszik magukat. Nem akarnak mellé beszélni, nem árulnak zsákbamacskát. Ezt az egyszerű témát tudják, szeretik és nyomják is. Csak így tovább, európai és világsikereket kívánunk. Szóljon a rock és a banjo! 

A magyar sajtó még nem foglalkozott velük, viszont a nemzetközi lapok tesznek róluk említést. Igazán nagy hátba veregetést sehol sem kaptak, de negatív kritika sem volt fellelhető számomra. Pont ez a jó ebben, így mindenki maga dönt, hogy ez jó –e vagy sem? 


Infók:
Tracklist:
1. Old Blood
2. Acid Overlord
3. Graveyard Blues
4. Hellfire Rodeo
5. Ruralizer

6. Bite the Dust
7. At the Bitter End
8. Mississippi Queen
9. Hangman's Friend



Műfaj: doom metal
Hossz: 46:49
Megjelenés: 2013. március
Kiadó: Agonia Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése