faith no more - sol invictus

Eljött az ideje, hogy több nap folyamatos hallgatás után megformáljam véleményemet az új Faith No More lemezről. Nem lesz egyszerű menet, hiszen sikerült az öregedő srácoknak egy tökéletesen megosztó anyaggal előbújni közel húsz év hallgatás után. Persze nem ismeri a FNM-t, aki ezen egy picit is meglepődik, hiszem a csapatra mindig a határok átlépése, a műfajok összemosása és a polgárok kifejezett pukkasztása volt a legjellemzőbb. Erről az útról nyugdíj előtt sem voltak hajlandóak letérni.

És milyen jól is teszik. Számomra pont olyan lett ez a lemez, amilyennek nagyjából elképzeltem. Bár 18 év kihagyás után az ember igen nehezen tud bármit is elképzelni, de valahogy erre számítottam. Egy kis alibire, egy kis biztonsági játékra, pont annyira tökéletesen felismerhető hangvételre és talán pont ennyire nyugodt kicsengésre, mint amit ettől a Sol Invictus-tól megkaptam.

Az irónia, és a dalok sokszínűsége megint csak borítékolható volt. Kiváló riffek, popos felütések, sok zongorafutam, agydurrantó lüktetés, és fülbemászó líra mind elfért ezen a negyvenperces korongon. Számomra leginkább az Album Of The Year-hez hasonlít, de azért nem az újrajátszása vagy a másolata lett, szerencsére. Inkább a felépítés, a dalok eloszlása miatt ugrott be legelőször ez a lemez. Ezek a fickók nem gyógyultak meg a legbetegebb kattantságaikból, nem lettek normálisak ennyi év után sem. De ezt nem várhatta senki.

Ha ki kellene emelnem dalokat, amivel meg tudnám magyarázni, hogy nekem miért tetszik ez a lemez, biztosan megemlíteném a Cone Of Shame címűt robbanásszerűen kitörő szerzeményt.  Nem mehetek el szó nélkül a Matador elszállós bevezetője majd felfejlődése mellett sem, számomra a legtipikusabb FNM nóta az egész lemezen. Aztán a Separation Anxiety vonszolása, vergődése majd kaotikus durranása csak hab a tortán. Végül pedig külön kedvencem a Superhero, riffje tökéletesen eltalált és az egész pattogása olyan, mint egy játszótérről az útra ugró piros-pöttyös labda, amin átgázol egy rohadt nagy teherautó. Csodaszép!

Kár lenne tovább rágni a csontot. Talán még a borító is érdemel annyit, hogy pont az, amit az előző hat lemezen is megszokhattunk. Számomra teljesen illeszkedik a felvételhez. Ettől függetlenül több helyen olvastam, hogy gagyi. Szerintem nem az. Ez a visszatérés merész húzás egy közel két évtizede pihenő zenekartól, pláne ha ezt a zenekart Faith No More-nak hívják. De a hatás nem marad el, megoszt, örömet szerez és beszédtémát teremt az egyébként még igencsak élő rajongótábornak. A koncertek beindultak, közép-európai fellépések is lesznek, tessék utána nézni és elmenni.

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist:
1. Sol Invictus
2. Superhero
3. Sunny Side Up
4. Separation Anxiety
5. Cone Of Shame
6. Rise Of The Fall
7. Black Friday
8. Motherfucker
9. Matador
10. From The Dead

Műfaj: alternatív metal
Megjelenés: 2015. május
Kiadó: Reclametion