2017. június 9., péntek

kövületek #6 - faith no more - angel dust

Tizenegy éves voltam, nyári szünet tombolt, keresztanyámékhoz utaztam. Unokabátyám várt a buszvégnél. Majd beszálltunk kétütemű Trabant kombijába, ahol az Angel Dust lemez szólt a kazettás magnóból. Legalább negyedórát kellett kocsikázni a házukig, én végig döbbenten hallgattam a zenét. Amikor leparkolt, megkérdeztem, mégis mi a fene ez? Faith No More!

Ennek 25 éve, de ennyi idő távlatából is igencsak emlékszem, hogy a Pokolgép – Ossian – Deep Purple hármas által markánsan irányított zenei beállítottságom mekkora „csorbát” szerzett azon a fülledt nyári délutánon. Mindkét vendégségbe töltött hete a lemez ronggyá hallgatásával töltöttem. Viszont fingom nem volt, mit hallok, csak tetszett jó pár fülbemászó dallam, amit nem bírtam kitörölni a fejemből.

Na ez az én rövid Faith No More történetem. Sem nem izgalmas, sem túl érdekes, mégis úgy gondoltam ezzel vezetem fel a kövületek újabb epizódját, melynek főszereplője az Angyalpor címre keresztelt, szédületes hatásokat kiváltó, korát nagyjából 10-15 évvel megelőző anyag.

Persze akkor még semmit nem értettem az egészből, sőt a későbbi időszakban szépen háttérbe is szorult az egész banda nálam. Viszont a reunion kapcsán előszedegettem kedvenc darabjaimat (King for a Day…, Album of the Year és az Angel Dust) a zenekar pályafutásából, mindet tüzetesen újrahallgattam és rájöttem nagyon sok olyan dologra, amit tizenéves fejjel nem is érthettem.

Billy Gould, bőgős jellemezte „ronda, nagy viharként” az Angyalport. Nagyon frappáns megfogalmazás. Kavargó, legalább két élő, zavaros, nyugtalanító mindvégig a felvétel. Később persze már könnyebb volt megérteni, hogy tudatosan ezt a koncepciót álmodták meg a srácok. Szép-csúnya, élet-halál, fehér-fekete. Így lehetne a mondanivalót röviden összefoglalni. De zeneileg szintén akadnak bőven kicsapongások. Gyerekkórus, metálriff, orgona, döngölő basszustémák, ormótlan hörgős énektémák keverednek a populárisan dallamos dalokkal.

Túl komolyan soha nem lehetett venni a zenekart, de a lemez felvétele környékén két meghatározó változást mindenképp ki kell emelni. Az énekes csere, Patton érkezése itt bontakozik ki végleg, már nem csak „simán” elnyomja a rábízott vocal dolgokat, a kreatív munkában is részt vállal, énekes képességeit a végtelenségig kiaknázza. Ezzel tovább növelve a felvétel változatosságát, értékét.

A másik ilyen dolog Jim Martin gitáros távozása. Aki ismeri a zenekar történetét, tudhatja hogy Jim egy metálosabb vonalon helyezkedett el, és a kibontakozott Angel Dust felvételei már nem tetszettek neki. Miután a gitár ráeső részeit felvették, illedelmesen távozott a zenekarból. Véleményem szerint Patton összetettsége és Martin távozása nagyban befolyásolta a banda további útját, melynek alapköve az Angel Dust.

Még mai fejjel is nehéz megérteni, mekkora hatást, értetlenséget válthatott ki a felvétel 1992-ben. Talán a saját rajongótábor összevont szemöldöke lehetett volna az a jelzés, hogy itt valami egészen új dolog van születőben. Hiszen ez a felvétel az első másodperctől az utolsó, feldolgozás Easy végső taktusáig tartalmaz meglepetéseket. Összességében egy remekmű, ami a mai napig gyakorolja hatását. 2017-ben sem tűnik ósdinak, sőt kifejezetten frissen hat még ma is.

„Az Angel Dust az egyik legkomplexebb és leginkább zavarbaejtő lemez, amit valaha is nagy lemezkiadó megjelentetett." – olvashatjuk az akkori lemezkritikák között. Tegyük gyorsan hozzá, hogy az egyik legjobb is. Kár lenne ezzel vitatkozni. A dalokkal külön nem foglalkoznék, aki ismeri az anyagot, nagyon jól tudja milyen változatos. Nyilván öt zeneszerző, nehezen tudna egy nyomon haladni. De talán pont ez a lemez legnagyobb sajátossága.

Arról pedig végképp nem kívánok beszélni, hogy milyen hatást gyakorolt a későbbi kilencvenes évekre, és a kétezres évek megtekeredett metal világára ez a bátor, komplex, meglepetésekkel tűzdelt hanganyag.




infók:

tracklist:
01. Land of Sunshine
02. Caffeine
03. Midlife Crisis
04. RV
05. Smaller and Smaller
06. Everything's Ruined
07. Malpractice
08. Kindergarden
09. Be Aggressive
10. A Small Victory
11. Crack Hitler
12. Jizzlobber
13. Midnight Cowboy
14. Easy

Műfaj: alternatív
Megjelenés: 1992. június 8.
Kiadó: Slash

2 megjegyzés:

  1. Na. Ugye, hogy igazán imádni kell valamit, hogy az ember egy jó kritikát írjon? Kiváló munka. Én ezért nem írok mostanában, mert csak a szar folyik a mi zenénk tengerében is sajnos... Igen ez egy kiváló lemez.

    VálaszTörlés