hark - machinations

Számomra megmagyarázhatatlan okokból Nagy-Britannia viszonylag kevés, szinte mérhetetlenül kevés sludge/stoner bandát tudott felmutatni. Nem tudom, miért lehet ez. Viszont a walesi Hark ezen az ocsmányságon próbál javítani valamelyest. Leszögezhetjük, sikerrel. James Isaac Taint nevezetű bandájának romjain újraszerveződő Hark második korongja zeneileg nagy találat. Ezzel sem érdemes vitatkozni.

Machinations címmel, februárban látott napvilágot a lemez, ami jó sok időt kért magának, hogy közel engedjen. Mára átszakadtak ezek a gátak. Lentebb pedig megpróbálom összeszedni mi lehetett kettőnk kapcsolatában ez a hosszúra nyúlt petting.

Elsősorban a lemez hangzása! Hogy lehet ilyen értelmetlenül magasra, helyenként fülsértőre keverni egy ilyen minőségű zenét?! Erre adjon nekem valaki magyarázatot! Sajnos én nem bírtam rájönni, viszont azt tudom, hogy igencsak elvesz a sound az egész értékéből. Mivel értékek vannak bőven, a bluesos gitárszólóktól, a végig nagyon ötletesen felépített dalokon át, a tökéletes dobjátékig sok minden.

Másodsorban Isaac rekedt, középfekvésű hangját szintén sokáig erőltetetnek, nehézkesnek éreztem. Fokozatosan megszoktam, illetve a zenei ötletek tetszenek annyira, hogy kevésbé figyeljem mindezt. Joe Harvatt, a trió másik tagja, basszusgitárról váltott a hathúrosra. És milyen jól tette. Meg nem mondanád erről a gitárjátékról senki, hogy egy alapvetően bőgős figura tolja. Persze nem ma kezdte a szólózgatást, mégis egy merész húzás, ami talált.

Minden lebegtetett téma, ízléses szóló magáért beszél. Öröm hallgatni, ahogy a hangszerével játszik Harvatt. Ez a legkiemelkedőbb pozitívuma a felvételnek. A dalok szerkezetileg inkább ötletesek, mintsem bonyolultak. A kevesebb néha-több elvet követve jól megkomponált szerzeményeket találunk végig a lemezen.

Simon Bonwick dobjátékát már dicsértem, de a téma újra megköveteli, hogy szóba hozzam. Véleményem szerint a dalok húzása részben a tökéletes dobnak köszönhető. A bőgőből elhallgattam volna többet, de a triót frissen kiegészíteni érkezett Tom Short egyelőre inkább epizódszereplő, mintsem teljes tag. Talán még izgalmasabb lehetett volna a zene, ha előrébb tolják a bőgőt, de ez már csak nyafogás a részemről.

Összességében egy modern módon megközelített, hard rock, sludge keverék sült ki a Hark második lemezéből. Nagyon baba nótákkal, elcseszett hangzással. Kár, mert pont emiatt jóval ritkábban hallgatom majd ezt az egészet, pedig többet érdemelne.

Itt az egész lemezt meg tudod hallgatni:


Értékelés: 5/3

infók:

tracklist:
01. Fortune Favours the Insane
02. Disintegrate
03. Nine Fates
04. Speak in Tongues
05. Transmutation
06. Son of Pythagoras
07. Premonitions
08. Comnixant 3.0
09. The Purge

Műfaj: sludge metal

Megjelenés: 2017. február

Kiadó: Season of Mist