Machinations címmel, februárban látott napvilágot a lemez, ami jó sok időt kért magának, hogy közel engedjen. Mára átszakadtak ezek a gátak. Lentebb pedig megpróbálom összeszedni mi lehetett kettőnk kapcsolatában ez a hosszúra nyúlt petting.
Elsősorban a lemez hangzása! Hogy lehet ilyen értelmetlenül magasra, helyenként fülsértőre keverni egy ilyen minőségű zenét?! Erre adjon nekem valaki magyarázatot! Sajnos én nem bírtam rájönni, viszont azt tudom, hogy igencsak elvesz a sound az egész értékéből. Mivel értékek vannak bőven, a bluesos gitárszólóktól, a végig nagyon ötletesen felépített dalokon át, a tökéletes dobjátékig sok minden.
Másodsorban Isaac rekedt, középfekvésű hangját szintén sokáig erőltetetnek, nehézkesnek éreztem. Fokozatosan megszoktam, illetve a zenei ötletek tetszenek annyira, hogy kevésbé figyeljem mindezt. Joe Harvatt, a trió másik tagja, basszusgitárról váltott a hathúrosra. És milyen jól tette. Meg nem mondanád erről a gitárjátékról senki, hogy egy alapvetően bőgős figura tolja. Persze nem ma kezdte a szólózgatást, mégis egy merész húzás, ami talált.
Minden lebegtetett téma, ízléses szóló magáért beszél. Öröm hallgatni, ahogy a hangszerével játszik Harvatt. Ez a legkiemelkedőbb pozitívuma a felvételnek. A dalok szerkezetileg inkább ötletesek, mintsem bonyolultak. A kevesebb néha-több elvet követve jól megkomponált szerzeményeket találunk végig a lemezen.
Simon Bonwick dobjátékát már dicsértem, de a téma újra megköveteli, hogy szóba hozzam. Véleményem szerint a dalok húzása részben a tökéletes dobnak köszönhető. A bőgőből elhallgattam volna többet, de a triót frissen kiegészíteni érkezett Tom Short egyelőre inkább epizódszereplő, mintsem teljes tag. Talán még izgalmasabb lehetett volna a zene, ha előrébb tolják a bőgőt, de ez már csak nyafogás a részemről.
Összességében egy modern módon megközelített, hard rock, sludge keverék sült ki a Hark második lemezéből. Nagyon baba nótákkal, elcseszett hangzással. Kár, mert pont emiatt jóval ritkábban hallgatom majd ezt az egészet, pedig többet érdemelne.
Itt az egész lemezt meg tudod hallgatni:
Értékelés: 5/3
infók:
01. Fortune Favours the Insane
02. Disintegrate
03. Nine Fates
04. Speak in Tongues
05. Transmutation
06. Son of Pythagoras
07. Premonitions
08. Comnixant 3.0
09. The Purge
Műfaj: sludge metal
Megjelenés: 2017. február
Kiadó: Season of Mist
Az első kérdésedre a válasz: NWOBHM
VálaszTörlésTehát? Az angolok a heavy metálra esküsznek.
Onnan indul a veleje Jancsi.
Pedig ezeket olvastad te is kb. 10 könyvben.
Olyan bandák mellet mint az Iron Maiden és a Judas Priest, kevesen férnek meg a doomból (hála istennek:D:D:D). De azért a Black S-ot is szerették.