dream theater - dream theater

Tulajdonképpen soha nem voltam igazi Dream Theater rajongó, de amióta kicsit felkavarodott a por a zenekar körül Mike Portnoy és Mike Mangini miatt, akaratlanul én is egyre jobban odafigyeltem a bandára. Ebből az következett, hogy meghallgattam az előző (akkor még friss) A Dramatic Turn Of Events c. albumukat. Eleinte kicsit küzdöttünk... néha rágós volt, néha túl átsült, túl fűszeres, egészében pedig túl sok. Egyébként meg tetszett! Őrület volt azokat a szinti és gitártémákat egy ilyen elképesztő dobos által kísérve hallgatni! Először egy-két szám, mint a régieknél, aztán már a felét is szeretni tudtam. 

Nagyon-nagyon sokat vártam, amíg végre kijött a következő lemez, az elmésen Dream Theaterre keresztelt monumentális metálorgia! Az album egy baljós, fenyegető, mégis pozitív energiáktól duzzadó intróval kezd. Ez úgy nagyjából előrevetíti a lemez hangulatát. Kicsit olyan, mintha valami mese csúcspontjába, csatájába csöppennénk.

A második szám az Enemy Inside. Ez volt az első dal, amit meghallgathattunk a lemezről. Számomra az egyik legjobb Dream dal! Óriásiak és ehetőek a témák szinte kivétel nélkül és brutálisak a szólók. Olyan hangulatok és váltások hömpölyögnek át az agyunkon, hogy az valami hihetetlen! Nagyon jól illusztrálták a srácok egy "fülbe mászó kolibrivel". A következő két szám is jó, főleg erődemonstrációként fogható fel, de az ötödik, a The Bigger Picture számomra a lemez egyik csúcspontja. 

Itt most kitérnék egy pillanatra a zenekar egyetlen támadható pontjára, az énekre. Nem ereszteném bő lére, de sosem bírtam a lassú, melódikus számaikat. Ez nagyon keveseknek megy a Metallicán kívül. Itt viszont működik, mert elég jól elkeveredik a szám többi meghatározó elemével. Itt néhány zongorahanggal is olyan hatást érnek el, hogy az valami eszméletlen! 

A Behind The Evil nekem egy kicsit mesterkélt, már-már erőszakosan hivatott velünk megetetni azt a temérdek információt, amit a dal hordoz. Nagyjából ez a helyzet a két következő számnál is, de az nem azt jelenti, hogy nem jók, csak ezeknek egy kicsit "csináltabb" érzete van. Nem annyira maguktól íródtak szerintem. 

Az Illumination Theory egy brutálisan összetett nagyon hangulatos, mégis igen kemény szám borzalmasan jó riffel, riffekkel, szintén az album egyik legjobb dala. Apokaliptikus hangulata belepasszíroz a fotelbe az garantált! Tökéletes zárása egy kategóriáján belül tökéletes albumnak. A japán verzión természetesen van bónusz is, ez pedig az Enemy Inside instrumentális verziója. Így is borzalmasan jó, főleg azoknak ajánlom, akik James Labrie hangját nem annyira kedvelik. 

Az album óriási akkor is, ha ez az ősrajongóknak már viszket. A brutális zenei tudást és megoldásokat nem lehet tőlük elvenni. Én egy új Dream Theater rajongó vagyok és üzenem minden réginek, újnak és leendőnek, hogy a világ legismertebb progresszív-metál bandája megint megmutatta, hogy kell ezt csinálni! 

8 pont

Infók:

Tracklist: 1. False Awakening Suite 2. The Enemy Inside 3. The Looking Glass 4. Enigma Machine 5. The Bigger Picture 6. Behind the Veil 7. Surrender to Reason 8. Along for the Ride 9. Illumination Theory

Műfaj: progresszív metal
Hossz: 68:01
Megjelenés: 2013. szeptember
Kiadó: Roadrunner