torche - restarter

Hogy mi is valójában a Torche? Nehéz lenne megmondani. Tíz éves pályafutásuk alatt négy stúdióanyaggal rukkoltak elő. Az elején kiköpött Melvins volt az egész, majd egyfajta dallamos sludget próbáltak gyártani a fiúk, ami igencsak fülbemászóra sikerült, viszont távolodott nagyon a metal szintérről. Majd jött nemrég a negyedik, Restarter nevezetű lemez, ami nevéből is adódóan valami újabb irány. Hogy mi is pontosan, nehéz lenne megmondani.

Steve Brooks és barátai nagyon megharagudhattak valakire vagy valamire, mert ennyire dühös még sosem volt a Torche. Mostanra újra kihallatszanak azok a mocsári elemek, amivel a Down féle modern-metal bandák operálnak. Viszont a popos dallamvezetések sem tűntek el teljesen. Hogy ez milyen lehet együtt? Hallgasd meg ezt a lemezt és rájössz.

Elsőre megrémisztet ez a rengeteg zaj, számomra felesleges ömlengés, amit hallottam az amúgy elfogadható, értékelhető nóták bizonyos részeiben. Nem értettem, mi a szent szarnak kell így elbarmolni a zeneileg is értelmezhető dalokat? Később, mikor már több hallgatáson túl voltam, rájöttem, ezzel próbálják a fiúk bizonygatni, hogy igen is mocskos dolgokat nyomatnak ők, csak nem úgy, ahogy a legtöbben.

Ez valami speciális önmegvalósítás, műfajreformálás. Egyértelműen abba a táborba tartoznak a fickók, akik unják a jól bevált, sludge/doom lehetőségeket, és vadabbra, még szutykosabbra próbálták tekerni a hangzást. Ez mondjuk sikerült, bár én ezzel nem teljesen értek egyet. A lemez középtempós nótái kifejezetten tetszenek, leszámítva a zörejeket. A negyven percesre szabott anyagon faék egyszerűségű riffek, iszappá torzított basszus, és penge ütemek sokasága vonul fel.

A számomra értelmezhetetlen zajokon kívül a másik nagy bajom a lemez homogenitása. Olyan az egész, mint egy baromi hosszú dal. Nem érzem a csúcspontot, nem találom meg benne azokat a részeket, dalokat, amire azt mondhatnám legalább ezért megérte végighallgatni. Nyilván ez lehet egy konkrét elképzelés is, ami fülemnek nem kedves. De valahogy mégiscsak furcsán hat.

Ez a lemez a maga módján forradalmi, annyi a gond vele, hogy én nem hiszek ezekben a reformokban. Ettől még sok embert agyonver majd ez az igazán nyomasztó, masszívan döngető, fullasztó atmoszférájú, meglehetősen modern anyag. Nekem biztosan nem lesz a kedvencem, pedig a műfaj nagyjait istenítem. Ha kérhetném, ne ebbe az irányba torzuljon ez az egyszerű, de nagyszerű irányzat.

Értékelés: 5/3

Infók:

Tracklist:
1. Annihilation Affair
2. Bishop In Arms
3. Minions
4. Loose Men
5. Undone
6. Blasted
7. No Servants
8. Believe It
9. Barrier Hammer
10. Restarter

Műfaj: doom/sludge metal
Megjelenés: 2015. február
Kiadó: Relapse Records