protest the hero - volition

A napokban volt Budapesten egy igazán jól sikerült Protest The Hero buli. Több más együttes társaságában lépett újra színpadra Magyarországon ez a kanadai zenekar. Ezek a tények. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy veszem a bátorságot, és megpróbálom a Kedves Olvasókkal megismertetni ezt az igazán összetett, már-már furcsa csapatot. Ha röviden kellene jellemezi őket, és mindenáron műfaji keretek közé kellene sorolni, akkor nagyjából így nézne ki a történet: neoklasszikus-punk-hardcore-trash-progresszív-heavy metál bandáról van szó! 

Volition című, 2013 októberében megjelent új lemezük a társaság legérettebb munkája. Ezzel az igen széles rajongótábor és a szaksajtó szintén egyet ért. Első hallásra meglehetősen komplex lesz az anyag, úgyhogy csak óvatosan vele. Viszont egy bizonyos idő után olyan élményt nyújt, amit viszont nagyon ritkán ér el bármelyik zenekar. Gitárok és dob csillagos ötös, ének négyötöd. Mi kell még? 

Az ontariói alakulat kifejezett magasra tette a mércét minden egyes lemezével, de ez a lineáris fejlődés a Volitionnál sem maradt el. Olyan stílus kavalkád zúdul az emberre miközben a számokat hallgatja, amit igen nehéz papírra vetni. Hallgatni kell! Rody Walker énekes orgánuma lehet egyesek számára zavaró, vagy hosszabb távon bántó, de mindenképpen jó vokalista. Ez elvitathatatlan. Ahány műfajt megérintenek egy-egy lemezen, ember legyen a talpán, aki ezt jobban csinálná. 

Tim Millar és Luke Hoshkin számolatlan, innovatív riffet termelt. Annyi ötlete van ennek a két srácnak egy lemezen, mint más zenekaroknak egy életmű alatt. Kifejezetten érdekes külön figyelmet szentelni a gitárjátékuknak. Nem semmi! Valamelyik újságban olvastam, hogy kortárs zenekarok ritmus szekciói sorozatos öngyilkosságokat követnek el, amint meghallgatták a lemezt. Valami hasonlóról van szó igen. Csúnyán odavágnak kortársaiknak. 

Dobok mögé Chris Adler, a Lamb of God soraiból ült át erre a felvételre. Mit ne mondjak, ez a negyven éves fickó bőven a legjobb tízben (inkább ötben) végezne minden „ki a legjobb dobos” listán. Pontosan így állt ehhez a lemezhez is, mintha az utolsó fellépése lenne, mintha többet őt már nem rögzítenék a felvevők. Kifejezetten élvezetes, örülten tempós a játéka. Igazán nehéz róla nem felsőfokban értekezni. Le a kalappal! 

Összességében, ha bírod az ilyen komplexebb dolgokat, nagyon fog tetszeni ez a lemez. Ha eleve fázol tőle, akkor is megér talán egy próbálkozást. Ami viszont biztos, ez a felvétel egy újabb mérföldkő a PTH életében, nem tudom megítélni, meddig lehet ezt még fokozni. További sok sikert tudok kívánni, és még több magyarországi bulit! 

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist: 1. Clarity 2. Drumhead Trial 3. Tilting Against Windmills 4. Without Prejudice 5. Yellow Teeth 6. Plato's Tripartite 7. A Life Embossed 8. Mist 9. Underbite 10. Animal Bones 11. Skies

Műfaj: progresszív metal
Hossz: 54:07
Megjelenés: 2013. október
Kiadó: Razor & Tie