trillion - like water

Első nekifutásra, egyszeri alkalomra összeállt Trillion szerencsére több lett annál, mint aminek a kiindulás pillanatában definiálta magát. A napokban jelentkezett második nagylemeze kellemes meglepetés, kiváló, letisztult munka, ami igen kiemelkedő pozíciót foglal majd el a magyar zenei posványban.

Nem meglepő mindez, hiszen a valamivel csapongóbb Dreaming Black után a Like Water már egy picit más irány, összeszedettebb alkotás. A sokat látott, négytavúvá dagadt, fiatal társaság igencsak nagyot dobott új lemezével. A két helyszínen felvett új korong sok tekintetben egyedi, példa nélküli a magyar „versenyzők” között. Az biztos, hogy ilyen görcsmentes, sima felvételre hirtelen nem is tudnék példát hozni az elmúlt időszakból kicsiny hazánk zenei palettájáról.

Ha meg kellene fogalmaznom, hogy milyen zenét játszik a Trillion, óriási bajban lennék. Nyilván a hatások jól kivehetőek, ez ugyanúgy igaz a második korongra is. A lassabb témák és melankolikusabb dalok véleményem szerint jobban állnak egy ilyen társasághoz, akik meghatározó részei a 2000 évek rock zenei felhozatalnak; mégis igencsak más irányból érkeztek. Ráadásul Lee Olivér injektálása tovább színezte ezt az összetett zenei produkciót.

A hangulatról könnyebb mesélni, bár ez mindenkire más hatással lesz. A dalok nincsenek túlgondolva, - a dobtémák több helyen nagyon fogósak – mégis olyan atmoszférát teremtenek, ami nagyon ritkán sikerült csak számos más formációnak. Pont ez a lényeg számomra az egésznek. Felülni erre a picit borús, ködös hajnalon induló távolsági buszra és elutazni vele komótosan a kívánt célig. Ha pedig nem pontosan oda érkezünk, ahova terveztük, akkor sem fogunk szomorúan kiszállni a járműből.

Ahogy Szabó Laci (dob, GMW, ex-Blind Myself) fogalmazott a rockbookos interjúban, úgy lehet talán a legegyszerűbben összefoglalni a lemez születéséről kialakult elképzelést. „Őszintén mondom, hogy ez gurult ki belőlünk, semmi görcsölés nem volt azon, hogy ilyen vagy olyan legyen. Na jó, hazudok, én egyszer megjegyeztem, hogy túl sok a lájti dal, legyen már még egy kemény és akkor megírtuk még gyorsan a Blisterst.”

Biztos vagyok benne, ha elmúlik ez a napsütéses ősz, és jönnek a nyirkosabb reggelek még egy szintet ugrik majd az egész hangulat. Oda talán jobban fog illeni, de önmagában is egy nagyon ízléses dalcsokorral állunk szemben. Ha megengeditek, külön nem foglalkoznék a dalokkal, számomra egyben adta ki mindazt, amit mutatni szeretett volna. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A koncertekre meg tessék sietni, mert túl sokat nem kapunk egyelőre a Trillionból élőben. Az idei dátumok: 10.12. Kecskemét, Kilele Music Café/ 10.13. Budapest, Akvárium Klub / 10.26. Szeged, IH Café / 11.17. Pécs, Pécsi Est / 12.21. Székesfehérvár, Nyolcas Műhely.

Értékelés: 5/5

infók:

tracklist:
01. The Emptiness
02. Blisters
03. The Chain
04. Scumbag
05. Paranoia Blues
06. Quasar
07. Like Water
08. XII. Lover
09. Controversial

Műfaj: rock
Megjelenés: 2018.október
Bandcamp

1 megjegyzés: