gone is gone - echolocation

A Gone Is Gone elnevezésű szupergruppot nem kell külön bemutatni a blog olvasóinak. Hiszen a bemutatkozó EP-jükről is örömmel számoltunk be. Igazán tetszetős névsor, sokat megélt zenészek alkotják a Los Angeles-i csapatot. Számomra a Mastodon énekes/dalszerző/basszusgitáros Troy Sanders miatt érdekes ez a formáció, de komoly név a másik Troy is, azaz Troy Van Leeuwen a Queens of the Stone Age gitárosa, vagy az At the Drive dobosa Tony Hajjar. Negyedik tagként pedig egy agyament sempleres fickó, Mike Zarin alkotja a zenekart.

Ez bőven elegendő lenne egy kiváló első nagylemez megvalósulásához. Nincs is ez másként jelen esetben sem. Bár több kétségem van hallgatva az anyagot, de vegyük szépen sorra a dolgokat.

Az Echolocation címre keresztelt, 12 dalt felvonultató nagylemez leginkább nyavalygó-sötétlő apokaliptikus zenei alkotás. Könnyen semmiképpen sem emészthető, elsőre itt-ott még idegesítőnek ható, komoly mélységekbe merülő, hangulatot, igazán alámerült atmoszférát teremtő muzsika ez. Nem vagyok benne biztos, hogy minden hatást teljesen megértettem, de lassanként elragadott a cucc.

Ha pusztán zeneileg kellene körülírnom a történetet, legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy space-rockos, pszichedelikus agymenés. Profin kevert, digitálisan dúsított, modern rockzene. Ettől persze jóval bonyolultabb az összkép. A srácok nyilván hoznak saját istállóikból bőven hatásokat, ezt kár lenne tagadni. Sanders sok esetben más hangnemben szólaltatja meg hangját, mint a Mastodonban bármikor. Ez nem is baj, hiszen ez egy külön projekt.

Zeneileg leginkább a Nine Inch Nails és a Tool között mozog a banda. Ez igazán kellemes az említett zenekarok tétlenségét látva. Ha már tőlük nem, mástól legalább megkaphatjuk ezt a hangulatot. Ráadásképpen felkerült egy Portishead feldolgozás a lemezre, olyan formát adtak a Roads című dalnak, amitől minimum leesett az állam. Mindemellett nem igazán értem, mi szüksége egy ilyen erős zenészeket felvonultató formációnak feldolgozások után nyúlni?!

De maradjunk a saját nótáknál. Végig atmoszférikus magasságokban tart a felvétel, nem egyszer hipnotikus elemekkel operálnak, de a betonkeverőt sem felejtették el bekapcsolni. Az arányokon én vitatkoznék, sok esetben túlságosan is lassúnak érzem az egészet. Hangulatzene, ami ebben a szép tavaszi napsütésben nehezebben adja meg magát, de értem, mire megy ki a játék.

Abban biztos vagyok, hogy jó sokáig járja még a lemezjátszóm belsejét az Echolocation. Annak ellenére is, hogy egy nehezen emészthető, hatásvadász monstrum. Ha ezzel próbáltak eredetinek tűnni, az csak félig-meddig sikerült véleményem szerint. Halkan írom csak ide, hogy az EP gyorsabb tételei nekem sokkal jobban tetszettek, kicsit talán mást vártam ettől a debütáló lemeztől. Ez van.

Értékelés: 5/3,5

infók:

tracklist:
01. Sentient
02. Gift
03. Resurge
04. Dublin
05. Ornament
06. Pawns
07. Colourfade
08. Roads
09. Slow Awakening
10. Fast Awakening
11. Resolve
12. Echolocation

Műfaj: rock, space rock
Megjelenés: 2017. január
Kiadó: Black Dune Records

Itt meghallgatható az egész lemez! -> link

1 megjegyzés: