2017. február 22., szerda

mother's cake - no rhyme or reason

Nem szeretnék tovább nyafogni, hogy alig találok a kora tavaszi felhozatalban értékelhető lemezt, de a helyzet nem változott sokat. Mégis, maradjunk inkább azoknál a lehetőségeknél, amiből talán érdemes szemezgetni. Itt van rögvest az osztrák trió, Mother’s Cake harmadik nagylemeze. Progresszív rock vagy most divatos megfogalmazásban: neoprogresszív. Szuper, mondom meghallgatom.

Első blikkre gyorsan elragadt a lemez atmoszférája, viszont sokadik hallgatás után már két oldalnyi megjegyzést írogattam össze. Ami azért nem rossz, hiszen a szemtelenül fiatal hármas még bőven fejlődhet. Ahol most tartanak, a No Rhyme Or Reason címre keresztelt anyaggal, az üti a lécet, csak a saját arcéleket kellene még faragni, élesíteni.

Visszahallgatva előző két anyagukat, jól kimutatható a fejlődés, mondom ezt akkor is, ha messze a Creation’s Finest (2012) felvételük tűnik a legerősebbnek. A mostani lemez élénk, tolakodó power, prog-rock.

Valahol a brit szigeteken vannak az ilyen muzsikáktól totálisan felpörögve, arrafelé bőven akadnak rádióadók, akik bevállalják az ilyesmit, szépen megél ebből számolatlan banda. (pl: Travis, Muse) Ez persze nem az osztrákok gondja, csak megpróbálom pozícionálni a felvételen hallottakat.

A trió felálláshoz képest igen erős a zenei megoldások hada, és számos koncertbeszámolót átolvasva élőben is nagyon működnek. Olyan formája van az egésznek, mintha a kilencvenes évek próbálkozásait előrehajítanád az időben vagy 20-25 évet. Kicsit előre akarnak a srácok menekülni, jó úton járva.

Személy szerint nekem, a harmadik, Black Roses című, lassabb nóta nagyon tetszik. Bár kilóg a lemezről, mivel vontatottabb, dinamikáját tekintve igazából egy lomha szörny. Szépen épül fel és bontakozik ki a maszatos gitárszólóval a végére. Szuper.

Fogsz találni egészen elszállós elemeket szintén. Itt kár hasonlatokat keresnem, a totális hetvenes évek köszön vissza ezekben a részekben. Kifejezetten szívesen hallgatom a mai napig ezeket a muzsikákat, de valahogy 2017-ben, a sógorok előadásában valahogy üres, néhol egészen gyenge.

Összességében egy többdimenziós bandát ismertem meg a Mother’s Cake-ben. Jól kivehető irányba tartanak, rengeteget koncerteznek, és nem akarják megváltani a világot. Ott van arra számolatlan díszmajom. Inkább nyomatják azt, ami számukra élvezetes. Ez sok esetben összetalálkozik a közönség igényével, így tovább nem is akarnak gondolkozni a srácok. Igazuk van! Az élet rövid ahhoz, hogy átagyaljuk.

Értékelés: 5/3,5


infók:

tracklist:
01. No Rhyme Or Reason
02. H8
03. Black Roses
04. Now Or Never
05. Big Girls
06. The Sun
07. Streetja Man
08. The Killer
09. Enemy
10. Hide & Seek
11. Isolation

Műfaj: prog-rock
Megjelenés: 2017. január 27.
Kiadó: membran

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése