rotting christ - rituals

A Rotting Christ zenekar 1987-ben alakult, Görögországban. A régióban az első ilyen extrém metál bandák egyike volt. A testvérpárost Sakis Tolis (gitár, vokál) és Themis Tolis (dobok) egy gitáros George Emmanuell és a bőgős Vaggelis Karzis egészíti ki (micsoda nevek). Régebben három billentyűs is játszott már a több tagcserén átesett zenekarban.

A korai 80-as években a zenekar a grind-core stílust próbálgatta, majd fokozatosan black metallá forrta ki magát. Hozzáteszem itt, hogy én (már többször jeleztem) nem igazán bírom a hörgős metál énekeseket. Viccesek és vajon öregen mit mondanak majd az unokáknak? Na mindegy. Szerintem 98%-uk gáz.

Azért a kivétel erősíti a szabályt, mert vannak azok is. Nálam pl. Max Cavalera mester. (Ha amit ő csinál hörgés egyáltalán.) Na ennek az ürgének is valami hasonló a hangfekvése van. Nevük igen nagy vihart kavart sok országban, érthetően.

Mire a zenekar úgy nyilatkozott, hogy ők nem egy tipikus, sőt nem is sátánista zenekar, mindössze ennek a sötét zenei stílusnak a követői. Volt még 92-ben "Bassza meg Krisztus" turné, ahol a közönség soraiban is öncsonkítás és vágás lett a vége. Rengeteg országban, szinte mindenhol játszottak. Többek között a Mayhem előtt is.

2005-ben volt egy koncert, ahol Dave Mustaine Megadeth-főnök kijelentette, hogy ő nem lép a színpadra, ha a Rotting Christ is ott játszik. Azért ez jó. Le kellet mondaniuk a bulit.

Részemről nem ismerem előző munkáikat. A Rituals album borítója és az első szám, amire ráakadtam róla, felkeltette érdeklődésemet. Főleg azért, mert egyáltalán meg bírtam hallgatni. Ez volt az Apage Satana.

Olyan, mintha a Sepultura Roots albumáról egy lemaradt szám lenne. Bennszülöttek kántálása, törzsi dobok...és a végén egy pici metál. Hm... Mondom ebből mi lesz? Hazaérvén letöltöttem a telefonomra az albumot és kedves kis meglepetésben lett részem, azt kell, hogy mondjam.

In Nomine Dei Nostri a kezdő szám. Na itt azt kaptam, amit a róluk olvasottak alapján várni lehetett, csak egy kicsit gyanúsan számomra is érthetően. Nincsenek őrült virgázások, gitárszólók a lemezen, viszont célratörő, ellentmondást nem tűrő kemény, mint a kő. Súlyos és nem esztelen, öncélú. Néha még ének is van a törzsi kórus és az üvöltés mellett. Nekem nagyon tetszik.

A második szám valami elképesztően jó, a kedvencem a lemezről.a Ze Zigmar. Vannak tipikus őrült, őrjöngős számok is, mint a Tou Thanatou, ezt meghagyom a műfaj fanatikusainak. Viszont az album nem erről szól. Van itt fuvola is és egy csomó hangulatelem.

A lemez úgy szól és azok a gitárok, hogy az párját ritkítja. Én ennek a műfajnak a közelében nagyon rég nem találtam kedvemre valót, ez viszont megér egy "imát. "

A Rotting Christ Rituals albuma elég különböző érzéseket ébreszt bennem. Az egyik pillanatban azt, hogy ez csak vicc és mese, aztán meg teljesen és véresen komolynak tűnik. Mindenesetre nagyon emészthető, hallgatható és "hangulatos" muzsika ez. Szeretem. Hallgasd.

Polgár Tamás

Értékelés: 5/4,5



Infók:

Tracklist:

01. In Nomine Dei Nostri
02. Ze Nigmar
03. Elthe Kyrie
04. Les Litanies De Satan (Les Fleurs Du Mal)
05. Apage Satana
06. Tou Thanatou
07. For A Voice Like Thunder
08. Konx Om Pax
09. Devadevam
10. The Four Horsemen

Műfaj: black metal/extrem metal
Megjelenés: 2016
Kiadó: Season Of Mist

1 megjegyzés: