A következő album, amiről írni szeretnék, nagyon kellemes
csalódást okozott. Nem igazából vagyok a műfaj rajongója, e zenekart is csak
névről ismertem. Nagyon ajánlgatta a videó megosztó portál, de sokáig nem
kattintottam rá, mert azért hagyjuk meg, elég nevetséges ez a lemezborító. Semmi
jóra nem számítottam, csak valami női énekhanggal megfűszerezett műanyag,
mesterkélt (pl. Nightvish), sémás rágógumi zenére. Hát nem ez történt...
Az amerikai Symphony X első albuma '94-ben jelent meg. Michael
Romeo alapította Jason Rullo dobossal, Rod Tyler (később kiszállt) énekessel és
Michael Pimella billentyűssel. Jelenlegi énekes Russel Allen névre hallgat. The
Divine Wings On Tragedy és a V- The New Mythology Suite albumaik tették őket
ismertebbé a Wiki szerint.
A zenekar inkább power-metal vonalon indult, de a harmadik
albumtól már erősen progresszív irányba tartott a zenéjük. Pinella a
billentyűsük szólólemezt is kiadott már és a Masterplan énekessel is vett már
fel anyagot. A zenekarnak koncept albuma is jelent meg Paradise Lost címmel.
John Milton Elveszett paradicsom c. regényét dolgozva fel. Az album
felkerült a Billboard 200-as listájára. Első héten 6300 példány fogyott belőle.
Valamint Top Heatselekers első hely. Játszottak már a Dream Theaterrel a
2007-es turnén. Az is valami... Majd szintén 2007-ben elkészítettek videó klipet,
a Serpent's Kiss-re.
Ennyit az előzményekről. Az album egy intro-val indul, ami 2
perc meg egy kicsi. Baljós, sötét és hatásos. A második tétel a nyitószám
igazából. Elég fura hangon indul az ének. Én egy pillanatra meg is lepődtem,
hogy ez nekem nem lesz jó, viszont elég hamar átvált arra az énekhangra, amit
hallani szeretnék.
Sok-sok tördelős rész jellemzi a lemezt, ami szintén nagyon
jó. Meg kell jegyezzem (és nem akarok kivételesen senkit megbántani), de
engem kiráz a hideg a Dream Theater énekesétől és nem pozitívan. Ez az ürge
viszont nálam igazából rendben van. A zenéjük is emészthetőbb, nem játsszák a
nagy művészeket.
Sokkal életképesebbek a témák is szerintem. Nagyon komoly a
gitárjáték, a szólók valami elképesztőek. Nem hallom azt, hogy ez most valami
mese vagy rajzfilm. Nem érzem, hogy jönnek a tündék meg az orkok, csak a zenét
hallom.
Van persze némi ilyen körítés, de normális mennyiségben.
Ember közelibb és metálosabb. Nekem inkább a Fates Warning jut eszembe
róluk. Nem hasonlítgatni akarom (pedig nyilvánvaló), de lehet, hogy a Symphony jönne
ki győztesen.
Szimpatikus a dolog, nincsenek úgy elszállva a fiuk. Ötödjére
hallgatom épp most az albumot és egyre jobban magával ragad. Nem ismerem a
többi művüket, de bele-bele hallgattam a régebbi dolgaikba és teljesen jónak
tűnnek. Szerintem ebből a műfajból nekem eddig ez tetszik a legjobban. Minden
szemszögből.
Nagyon ügyesen befolyásolnak és játszanak a különféle
hangulatokkal, váltásokkal... Nem érezni az izomszagot, a mesterkéltséget is
alig, ami szerintem mondjuk a műfaj egyik sajátossága a technikai tudás miatt.
Gondolok arra, hogy nyilván nem lehet az egésze teljesen
vagy félig sem spontán. Itt gondolkodni kell. (Értsd, ahogy kell.) Sok a gyors,
riffelős szám, nyilván rengeteg skálával fűszerezve. Nagyon bő lére nem akarom
ereszteni, a stílus magáért beszél, egész nap lehetne róla írni. Ezt meghagyom
inkább annak, aki betéve ismeri őket és az egyik kedvencének tartja.
Én megelégszem annyival, hogy megismertem őket, nagyon
tetszik és sokat fogom hallgatni mostanában. A lemez 1 óra fölé rúg és végig
jó. Akinek kicsit sok a D.T. és szeretne progresszív, nagyon technikás
zenét hallgatni, de mégis emészthetőt, annak szerintem a Symphony X -
Underworld albuma tökéletes választás. Nekem nagyon tetszik.
Polgár Tamás
Értékelés: 4,5/5
Infók:
Tracklist:
01. Overture
02. Nevermore
03. Underworld
04. Without You
05. Kiss of Fire
06. Charon
07. To Hell and Back
08. In My Darkest Hour
09. Run With the Devil
10. Swansong
11. Legend
Műfaj: progresszív metal
Tracklist:
01. Overture
02. Nevermore
03. Underworld
04. Without You
05. Kiss of Fire
06. Charon
07. To Hell and Back
08. In My Darkest Hour
09. Run With the Devil
10. Swansong
11. Legend
Műfaj: progresszív metal
Megjelenés: 2015. július
Kiadó: Nuclear Blast
Kiadó: Nuclear Blast
Hú de nem tetszik ez sem... :(
VálaszTörlésHelyes. Akkor jo uton haladunk. :D
VálaszTörlésNekem szuksegem van arra, hogy a zene mogott megfelelo tudas alljon, hogy teknikasak legyenek a zeneszek. Ettol te a zene erdekeben el tudsz tekinteni. En keptelen vagyok nem kulon hangszerekre bontva figyelni ra. Ezert az, hogy 3-4 akkordos zeneket hallgassak, kivitelezhetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy minden szemszogbol nekem van igazam. Sot!
VálaszTörlés