impellitteri - venom

Nem vagyok egy klasszikus heavy metal rajongó, de nyilván a jobb előadók engem is megfogtak annak idején. Bírom az ízes szólókat, tetszenek a dalszerkezetek, de általában az énekes vinnyogásai szoktak távol tartani a műfajtól. Amit viszont nemrégiben találtam, az annyira profi gitáros munka, hogy felőlem Oki is énekelhetné a szövegeket, akkor is meghallgatnám párszor. Emberünk neve Chris Impellitteri. Bevallom férfiasan, a fickó számomra teljesen ismeretlen volt, eddig. De amit az új, Venom című lemezén hallottam, gyorsan motivált, hogy visszakeressem életpályát.

Egy méltatlanul háttérben tartott, kevés helyen ismert „gitár fenoménról” van szó. Az hogy szólói kuriózumok, az még rendben, de hogy dalszerzőként is ennyire profi azt nem gondoltam volna. Gondolok itt főleg arra, hogy saját nimbuszát nem helyezi túlságosan előre, nem arról szólnak a dalok, hogy „nézd, én mekkora gitáros vagyok”, hanem valóban dalok, olyan gitártémákkal, amiket ritkán hall az ember.

1987-óta aktív a manus (mágus) és énekes barátja Rob Rock, de ettől függetlenül nem ontják a lemezeket. A Venom a tízedik nagylemeze a formációnak. Voltak a kétezres évek elején kikacsintásaik a heavy metal mezsgyéről, de a posztot inspiráló, új anyag újra vegytiszta heavy metal, néhány trash elemet azért hoz a Jon Dette (Slayer, Anthrax, Iced Earth beugró dobosa). Aki egyébiránt ezen a felvételen jelenik meg először, mint hivatalos dobos. Ez talán tovább növeli az anyag erejét, minőségét.

A felvétel hangzása kimondottan korszerű, ilyen kell legyen egy sound 2015-ben. Találunk majd nem egy tradicionális riffet, lesz több helyen modern, döngölősebb, szaggatottabb téma is, de a dallamvilág egyértelműen a békebeli hőskort hozza el nekünk. Ahogy az előbb is fogalmaztam, vegytiszta heavy metal. Ha bírtad kicsit valaha a műfajt ezt a lemezt semmiképpen ne hagyd ki. Olyan ez, mintha egy eszméletlen gitáros beszállt volna valamelyik gyerekkori kedvenc bandába, és megturbózta volna az egészet.

Szerencsére a dalok nem lettek agyonnyomva a gitáros, névadó markánsabbnál markánsabb ötleteivel. Bár jelentős tempóban tekeri nem egy helyen, a riffek és a refrén is megtalálja helyét a felvételeken. Ami azért valljuk be nem olyan nagy hátrány, ha az ember zenét hallgat, nem egy istenáldotta tehetség zeneakadémiai záróvizsgáját. Ezt továbbá alátámasztják egy mindösszesen 35 perces hosszúsággal. Semmi túltolás, semmi töltelék. Csak azok a felvételek maradhattak, amire igazán tudunk majd emlékezni később is. Mindezt hat év hallgatás után. Mit mondjak, nem sokat gondoltak a zenére szomjas rajongókra.

Ha szeretnél egy igazi heavy metal lemezt, ami nem unalmas, nem feltétlen a szokásos sablonokat másolja, akkor most találtál egyet a mai lemezdömping kellős közepén. A tenger másik oldalán ezt power metalnak hívják majd, de itt Európában ez mindig máshogyan van egy kicsit. Nyugodtan hallgasd meg, sok csalódás nem fog érni.

Értékelés: 5/4,5

Infók:

Tracklist:
1. Venom
2. Empire Of Lies
3. We Own The Night
4. Nightmare
5. Face The Enemy
6. Domino Theory
7. Jehovah
8. Rise
9. Time Machine
10. Holding On

Műfaj: heavy metal
Megjelenés: 2015. július
Kiadó: Frontiers