miserium - return to grace

Bár már egy év is eltelt a Miserium debütáló lemezének megjelenése óta, valahogy a mai napig váratott magára a kritika. Természetesen nem azért, mert olyan lesújtó véleményem lenne a zeneakadémista srácokról, egyszerűen egy igazán hosszan emészthető anyaggal nyitottak. Amit abban a pillanatban meg is értesz majd, ha végighallgatod a lemezt. Ezt a melankolikus, progresszív metal anyagot mindenki imádni fogja, aki a műfaj szerelmese.

Azok számára viszont, akik nincsenek mélyen belehabarodva az összetettebbnél-összetettebb témák hónapokon keresztül történő boncolgatásába, azoknak elsőre, és a példámból kiindulva másodikra sőt harmadikra is igencsak rágós lesz. Ettől függetlenül egy kimagasló zeneszerzői képességekkel megáldott, a szakma által nagyban támogatott, meglehetősen bátor társaságról van szó, akit mindenki figyelmébe ajánlok!

2012-ben kezdték meg a filozófiai, konkrétan Platón mondandóját összefűzni sajátos dallamvilágukkal a srácok. A görög filozófus gondolatait megzenésíteni, igencsak merész gondolat, vagy mégsem? Hiszen egyik legismertebb szösszenete, hogy a lélek úgy használja a testet, ahogy a muzsikus hangszerét. Ez a legfontosabb vénája a Return To Grace címre keresztelt bemutatkozó korongnak. Amely lemez egy konceptlemez, számomra, mint egy színházi előadás. Metal-opera, ha még idiótább kifejezést akarnék keresni.

A csapat zenei tudását igazán firtatni kár, hiszen a zeneakadémián alakult zenekar nyilván profin mozog a könnyedebb témákban is. Sőt, meglepően közelítenek a zeneszerzés, hangszerelés jól bevált módszereihez. Többek között a szólógitárok mélyebbre hangolása a bőgőnél, mit ne mondjak, merész. Van még hol párhuzamosan futó, hol szólóként feltörő énektéma, számos elektronikus elem, hörgés, ízes gitárszólók, némi próza és megszámlálhatatlan érdekes dallam. Számolatlan vendég zenész, színész egységesen megjelenítve. Szép munka!

Az album egyébként egy történetet próbál a maga eszközeivel elmesélni. Feltárni a létezés kérdéskörére felépült, több száz éves gondolatsorok végső koncepcióját. Nyilván hálátlan dolog ilyen vizekre evezni, hiszen se eleje, se vége a történetnek. De az alap gondolat, hogy filozófia témát így közelítsenek meg itthon, vagy külföldön nem jellemző. Legalább annyira merész a szövegek felépítése, mint a zenei hangzás, hangulat megteremtése.

Számomra leginkább egy színpadi műre emlékeztet, amit szívesen néznék meg táncosokkal-színészekkel egy óriás színpadon. Lemezen, hangfalakból csak annyi bújik elő, hogy egy végtelenül tehetséges brigád, egy kifejezetten merész irányba lépett. Hogy ez mit ér itt a Balkán kapujában, nem áll módomban megítélni. Az ötlet mesés, a hozzáállás szintén. A többit döntse el a közönség.

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist: 1. The Veiled Tale 2. Outer Space System Sequencer 3. All Lights Out 4. Star Curtian 5. Imagionation Destroyed 6. Cobalt Clouds Approaching 7. Insubordinate 8. Music Box 9. Out of Reach 10. Nebula Helix 11. The Wanderer

Műfaj: dark progresszív metal
Hossz: 73:04

Megjelenés: 2013. július
Kiadó: Nail Records