2017. január 16., hétfő

plini - handmade cities

Pang a lemezpiac. Vagy egyáltalán nem jelennek meg érdekességek, vagy olyan silány a minőség, hogy szóra sem érdemes. Vegetál a zenebarát, és régi kedvenceit járatja a lejátszójában. Aztán egy álmos, fagyos munkanap jön egy kolléga, aki egyébiránt beteges zenefüggő, és mutat valami, ami fellövi újra a napot az égre. Plini.

Egy meglehetősen fiatal ausztrál banda bemutatólemezét elképzelhetjük sokféleképpen, de ebben az esetben érdemes meghallgatni, mind a hét számot, valamivel több mint fél órában. Sok apró megjelenés, pár EP után a debütáló lemez igen kerekre sikeredett. Na de mi is ez? Instrumentális blues, rock, megnyomva pár effekttel, szájgitárral, csordavokállal, de ami a lényeg, a hihetetlen ízléses szólóorgiák.

Egy Mike Oldfield – Steve Vai páros bújhatott ebbe a Plini gyerekbe, ha majd meghallgatod a szólógitárt, rájössz miért mondom. Gyönyörűen felépített, egymásba fűzött dallamcsokrok, agyasabbnál-agyasabb megoldások sora követi egymást. Mindezt úgy megszólaltatva, hogy kedves a fülnek, semmi önmajmolás, túljátszás.

Troy Wright dobos és Simon Grove bőgős mellett, minden mást Plini csinál. Már-már egyszemélyes produkció, ami még tovább növeli az előadás fényét. Az hogy élőben, hogy működnek az már egy másik bejegyzést igényel, de mindenképpen nézzétek meg ezt, vagy ezt! Beszarás.

Visszatérve a bemutatkozó nagylemezhez, aminek címe a Handmade Cities lett. Olyas valamit ébreszt fel bennem, amit nagyon régen, valamikor apám Mike Oldfield lemezeit hallgatva éreztem. Bár ott több szerep jut az énekes részeknek, viszont a hangzás olyan, mint egy modern változata az Islands-nak. Nosztalgikus a hangulata az egésznek, ez talán a legjobb megfogalmazás.

A dalok precízen kitalált, nagyon korrekt módon komponált szerzemények, dalszerzés csillagos ötös. A hangszerelés már inkább csak négyötöd, ha ezen az elszúrt hasonlaton maradunk. Mégpedig azért, mert valamivel több teret kellett volna hagyni a basszusgitárnak, és talán a dob is lehetne valamivel vastagabb. Persze egy ilyen egyéni muzsikusnál, nehéz az ilyesmivel vitatkozni. Ez csak a saját meglátásom.

Aztán fel kell írni még valamit. A teliben „énekmentes” lemezek gyorsan unalmassá tudnak válni számomra. Ez történt az ausztrál géniusz esetében is. Óriási gitárost ismertem meg a személyében, de a lemez hallgatása után egyedül a vokállal operáló Every Piece Matters maradt meg a fülemben. Ez megint lehet az én gyengeségem, de valamivel több énekes, vagy dalolósabb részt el tudtam volna képzelni a felvételen. Pont.

Március 27.-én a hajón játszik az ötödik földrész új reménysége, talán érdemes lenne beiktatni, hiszen élőben igen hatásos lehet ez az egész cucc. Meglátjuk!

Értékelés: 5/4

Infók:

Tracklist:
01. Electric Sunrise
02. Handmade Cities
03. Inhale
04. Every Piece Matters
05. Pastures
06. Here We Are, Again
07. Cascade

Műfaj: instrumentális blues
Megjelenés: 2016. augusztus
Kiadó: 

1 megjegyzés:

  1. uncsi...
    régi nagyok koppintása, tanult srácoktól.
    semmi különös

    VálaszTörlés