kövületek #1 metallica - ...and justice for all

Kezdjük azzal, hogy akinek bárkit vagy bármit be kellene mutassak ebből a mammut-zenekarból, az legyen kedves keressen egy jó vastag kötelet, egy kis sámlit, zárja be az oldalt és menjen ki szépen a hátsó kertbe a diófához és tegye meg a kedvemért...

1987- ben járunk. A világ mostanra már vitathatlanul egyik legnagyobb metál zenekara (manapság, több mint 20 éve a legnagyobb) a Metallica már túl volt a többszöri áttörésen (Kill 'Em All (gyorsaság, újítás, basszus. Ride The Lignting (A Fight With Fire iszonyatos duplázója, sebessége, a Call Of The Ktulu monumentális instrumentális utazása és a Fade To Black balladája... A Master Of Puppets mindent és minden tekintetben máig legyőző egésze, megdönthetetlen első helye a metál műfajban.), bizonyításon, folyamatos fejlődésen, Cliff Burton elvesztésén és mégis még annyi minden várt, vár rájuk...



Erről könyveket írnak, én most csak a Justice- ról szeretnék beszélni, mert az irodalom szerint és szerintem is messze-messze meghaladta, meghaladja a korát. Mindmáig (28 év!) a műfaj egyik legtechnikásabb művének számít.

Ezzel az albummal a szakmának bizonyítottak. Lars Ulrich más által eddig nem használt fordításokkal újításokkal és felütésekkel tette magát feledhetetlenné és persze a One c. szám duplázójával. Lehet róla sokat mondani. Tény, hogy nem a pontosságáról híres élőben, viszont nagyon eladja. Nem csak egy gép, aki beül a dobok mögé és azt hiszi, hogy attól a legjobb, ha ledarál mindent.

Nem. Ő érzésből játszik és (saját mondása szerint is) való, hogy nem ő a legjobb dobos, viszont ő tudja a legjobb ritmust adni a világ egyik legnagyobb zenei zsenijének, a downpicking királynak, James Hetfieldnek. 87-ben kiadtak egy EP-t (amit később, a 90-es évek legvégén megújítottak, megtoldottak és új feldolgozásokat is felvettek egy dupla lemezre Garage Inc. néven) feldolgozásokkal, amin már az új (azóta menesztett) Jason Newsted játszik.

Őt minden rajongó őszintén imádta, de a fő dalszerző-páros (Hetfield-Ulrich) közelébe nagyon nem tudott beférkőzni. A zenekarban eltöltött kicsit több, mint 13 év alatt összesen 3 számba tudott érdemlegesen beleszólni. Hetfieldhez visszatérve, az egész albumon a szólók kivételével és néhány apróbb szinezéstől eltekintve, minden gitáron ő játszik (nem két sávról van szó ám szó...).

Azért, mert annyira pontos és dinamikus a játéka, hogy egy olyan albumon, ahol minden! századmásodpercre ki van kiszámolva, ott hangyafasznyi hiba sem fér el. 1988-at írunk, amikor a lemez napvilágot lát.

Senki nem gondolta még abban az időben, hogy a Puppets után visz még út felfelé. Hát vitt. Méghozzá a csúcsra. Olyan magasra tették a lécet, hogy saját és mások elmondása szerint is abban az irányban elmentek egész a végletekig. Nem volt tovább. Ezért is indúltak utána egy teljesen más vonalon a fekete albummal, ami tegyük hozzá, mindmáig a világ messze a legtöbbet eladott metál albuma. Megközelíthetetlen.

A Justice nyers hangzása viszont elég megosztó volt. Volt aki azt mondta Lars olyan, mintha kartondobozokat ütött volna, a basszus egyáltalán nem hallatszik... Pedig Ulrich hetekig csak azt kereste, hol talál megfelelő hangzást a doboknak (erre mindig nagyon érzékeny), végül egy nagy raktár vagy csarnok-szerűségre esett a választása.

Sokak szerint Lars ment be a stúdióba és húzta le a basszussávokat. Ki tudja...Jason még új fiú volt a csapatban. Minden esetre már rég többször újra lett keverve, úgyhogy bla-bla-bla... Így is tönkrevert mindent, ami csak létezik." A zenében tökéletes dolgok és készek nincsenek. Ki mondja meg, hogy mikor van kész valami? És ha már túlmentél rajta?

Maximum úgy lehet kész, hogy egy adott ponton befejezed. Hívhatod, ahogy akarod, hívhatod késznek is akár (Lars Ulrich)." Az albumon a legrövidebb szám is a 6 percet súrolja, de akad rajta 10 perc közeli is. Akkor ez még nem volt divat. A Metallica-ban mindig az új utakat keresték. Annyi témát és riffet rendeztek és gyúrtak egy masszív és zseniális egésszé, hogy más ma is egy teljes albumot összerak az itt egy számban lévő témákból.

Teszem hozzá még az is jó kis album lenne valószínűleg. A srácok már itt többször megtöltötték a legnagyobb stadionokat és ebben az időszakban már annyi pénzt kerestek, hogy a unokáik is életük végéig eléltek volna belőle.

Rengeteg dolgot tudnék még írni, de ez itt most nem alkalmas, bevezetőnek viszont elég. Most kicsit, nem túl bőven, de számokra bontanám a kedvenc lemezemet.

Blackened: Az album nyitódala. Nagyjából pontosan tudom mióta, 1991 nyara óta az egyik kedvenc számom. Képtelen vagyok leszokni róla. Nem is igen szeretnék. Számomra ez maga a metál. Hibátlan, gyors, kemény és tiszteletet parancsol, beletapos a betonba. Szerintem így kell indítani egy albumot. Emlékszem mikor el kezdtem hallgatni, a szám végére mindig szaporán vettem a levegőt, annyira felpumpált energiával. Mintha egy szikláról vetettem volna magam a mélybe és 6 percet zuhantam volna. Elképesztő ereje van! Lassú, többgitáros témával indul, ami egyre jobban felerősödik, hangosodik, majd a dob belépője vált, töri meg a hangulatot. Egy kitörésszerű dolog ez, ami berántja a Blackened iszonyatos erejű vezér riffjét. Mondanom sem kell, hogy nem negyedekről beszélünk. Az egész album tele van páratlan ütemekkel, felütésekkel és váltásokkal. Itt semmi sem egyszerű, kivéve a verse témák nagy része ("egyszerűbb"), ami nélkül a többi rész elvesztené a varázsát. Ezekkel ki is vannak emelve a dolgok. A dob először csak cin és pergővel melegít rá, majd újra jön a kitörés és utána robban be a másik gitár és a basszus. Akkora rúgás ez, hogy valóságosan érezni. A második verse előtt már duplázóval jön vissza téma, ha eddig nem, itt már biztosan bedarál. A szám 2/3-a után egy lábdobos kiállást követően bekúszik a Blackened legizmosabb döngölős lassú része, ami egy ikerszólóba torkollik.  Ezt Kirk egy igen erős szólója követ. Kiemelném a Hetfield szóló alatt ritmusjátékát.

...And Justice For All: Az album címadó és egyben egyik leghosszabb száma. Lírai résszel indul, ami később, a szóló utnán torzított formában is visszatér. Hála istennek ezt a tétel is sokat játszák élőben felváltva a Blackeneddel. Hosszas terjedelme ellenére még koncerten sem unalmas. Elég masszív, középtempós, döngölős szám, a Metallica egyik legerősebb, monumentálisabb szerzeménye. A gitárszólós részben teljesedik ki a szám, ott mintha kiszabadulna valami, amit addig vissza volt fogva, szándékosan. Rendkívül ütős, technikás szólókkal, váltásokkal teli nóta. Van egyfajta karcos, nyers íze, megunhatatlan és nagyon lényeges tétel ez...

Eye Of The Beholder: Erre a számra én úgy emlékszem, mint az első igazi kedvenc metálszámra. (Előtte csak a G N' R volt.) Hála istennek, nekem nincs sötét folt a zenei múltamban, mint majdnem mint rengeteg társamnak. Szóval, ez az album talán nevezzük így kakukktojása. Nem stílusilag, de mégis, egyszerűségét tekintve. Ez egy rövidebb szám az albumon ( a maga hat és fél percével :D). Hetfield hangja itt egy fura effekttel van megbolondítva, mintha a fürdőkádban énekelne, félig a víz alatt. '90-ben nagyon hatásos volt. Egyszerű vezér riff reszeléssel, őrületesen jól kihallani, hogy mennyire is veszélyes valójában James csuklója. A gitárszóló sem olyan bonyolult, mint a többi számnál, de nagyon jól ki van találva és egy hangulatos kis ikerrész is van előtte. Kicsit kalapálós dobilag, de mindmáig nagyon szeretem.

One: Hát igen... A One egy olyan szám, amiről szintén ugyanúgy felesleges bármit is újra írni, bemutatni, mint magáról a zenekarról. Talán pár szót... Ez az egyik legismertebb, leghíresebb számuk. Rendszeresen játszák a mai napig élőben. Kihagyhatatlan. Erre készült a Metallica első videó klipje (előtte az volt a terv, hogy soha nem fognak készíteni). A szöveg egy háborúban teljesen megnyomorodott katona fohásza Istenhez a megváltó halálért. Ez a szám nagyon sok helyre benyomta a Metallica-t, ahova még eddig véletlenül nem sikerült beférkőzniük. Olyanok is el kezdtek figyelni a műfajra, akik addig teljesen elhatárolódtak tőle. Átütő ereje, elképesztő sikere volt és van a mai napig. Sok téma, ikerszóló, lírai részek, sebes dupla lábgépes témák... minden. Egy kerek egész, az előételtől a desszertig. Tökéletes. Ezzel az egy szóval is jellemezhetnénk. Élőben sokkal jobban szól, finomítottak már rajta sokat azóta. Nyilván a technika, a hangszerek és sok minden más is közrejátszik ebben.

The Shortest Straw: Az első időkben talán ez a szám fogott meg a legkevésbé az albumról. A későbbiekben lett ő is nagy kedvenc. Sokadik hallgatás után is elég vadnak hat. A gitárszóló is elég éles, visítós, nem egy könnyű darab. Tetszett mindig is, félreértés ne essék, de nem volt olyan barátságos, mint az előző számok, hiába kemények azok is. Már a szám elején azokkal a ritmusokkal megpróbál lelökni a székből. Kemény felütések, kitörése, kiállások jellemzik. Nagyon jól kiegészítik egymás a következő számmal. Mintha az a testvére lenne, egy teljesen más jellemrajzzal.

Harvester Of Sorrow: A Justice szintén egyik rövidebb száma, így is majdnem hat percre rúg. Az egyik legemészthetőbb szám az albumon. Sötét, szinte magába szippant. Baljóslatú témái lánctalpakon vonulnak végig. Ez a tétel is elég sokat elhangzik élőben, mert még mindig az egyszerűbbek közé tartozik. A refrén közönségnek való, koncerten üt igazán nagyot. Igazából hiába egyszerűbb, valahogy nálam ez is később ért be. És én ezt szeretem igazán. Ami könnyen jön, könnyen megy, szól a mondás és ez szerintem tökéletesen ráhúzható a zenére is. Sok olyan album ment már át a lejátszómon úgy, hogy rögtön, akár már első hallásra is beleszerettem. Egy hónapig csak azt hallgattam és utána soha többet nem raktam be. Aminek viszont idő kellet (attól függetlenül, hogy tetszett nyilván az elején is), hogy el kezdjem tudni dúdolni vagy időrendben várni az adott részeket... na azok voltak az igaziak. Azok az albumok máig elkísérnek utamon.

The Frayed Ends Of Sanity: Itt viszont elérkeztünk az egyik legyik legkeményebb dalhoz. Először őt se nagyon csíptem kezdő metálosként. Általában dobosok nagy kedvence és ezt meg is tudom érteni. Szanaszét van tördelve, felütve, fordígatva és sorolhatnám még, mikkel van tele. Hallgasd meg inkább. A témák, tempók és váltások dömpingje elég nehezem emészthetővé teszik a számot. Élőben sem játszották háromnál többször. Az a pár se volt tiszta. Nagyon keményen meg van írva és össze van rakva. Egy hajszál se fér be sohova, ez garantálva van. Nem is nagyon tudom más számhoz hasonlítani. Elég sajátos íze van. Furán indul, valami óbégatás szerű dologgal, de nem tart sokáig. Máig sem vagyok benni biztos, hogy mit történhetett ott és akkor. Számomra ez a pár másodperc az album egyetlen és igazi negatívuma.

To Live Is To Die: Az album instrumentális száma és egyben a leghosszabb is. Akusztikus résszel indul és ezt mint ütemesen szétverve, felerősödve a dobbal együtt tiporja szét a ritmusgitár. Gyönyörű szólók, itt még Hetfield is szólózik, nem ikert. Ebben a számban Cliff Burton egy-egy témája is fellelhető. Még ma is elég nehezen viselik az elvesztését. A vége felé néhány soros szövegrész is elmondásra kerül, amit állítólag még ő írt. Monumentális és nagyon hatásos felvétel. Élőben szintén nem nagyon kerül a számok közé. Nem is oda való.

Dyers Eve: Az album legrövidebb száma ez és egyben a Metallica egyik leggyorsabbika is. Tornádóként söpör végig a leméz végén és szinte olyan, mintha megállíthatatlan lenne. A nyugodtabb részeknél is olyan erős, hogy lélegzetvételnyi időt sem hagy. Ez egy olyan dal a végére, amivel teljesen beledöngölnek a padlóba, semmit nem bíztak a véletlenre. Miután lemegy ez a szám is, ha végighallgattad az albumot, szükség lesz egy kis pihenőre, mert nem lehet úgy hallgatni, élvezni, hogy az ember nem figyel oda rá végig, 100%-ban. Elég kimerítő, de minden megér!

Én 25 éve falom a metál albumokat, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hogy hány album volt rám azóta ekkora vagy inkább közel ekkora hatással.

Rövidesen meg fogom azokat is írni, addig is viszont:

...AND JUSTICE FOR ALL !!!

Egy kis ízelítőnek itt a Blackened élőben, direkt nem egy mega koncertről, de talán a leghangulatosabbról. 2009. Nimes.

Polgár Tamás

5/5



1 megjegyzés:

  1. Azt a szavazatot, attol az egy 'olvasotol' aki mindenhova tesz egy egyest, azt sajnos nem tudjuk beleszamitani, mert nyilvan nem azert csinalja, mert tudja, mirol van szo. Azert ott marad, mert a kivetel csak erositi a szabalyt es persze orulok, hogy nem csak rockerek es metalosok latogatjak az oldalt.

    VálaszTörlés