A minap a kezembe akadt a Perihelion „debütáló”, Zeng című
anyaga. Alapvetően furcsának találtam, hogy egy black/death metal alapokon
nyugvó, több tagcserét kihordott, nevet változtató banda, hogy kerülhet egy nem
túl nagy, de mégis végtelenül profi francia kiadó kegyeibe?! Tudván, hogy
Vasvári Gyula társulata echte debreceni, mindenképpen meglepőnek találtam a
párosítást. Aztán meghallgattam a külsőre is vérprofi lemezt, és leesett az
álam.
Nagyon kevés maradt itt már a fent említett, sötét metalból.
Bár a tavalyi Nap fele néz című EP bőven tartogatott meglepetéseket, ekkora
sokkhatást nem vártam. Igazán művészi, kiemelkedő szövegvilággal operáló,
elszállós, világűrbe meredő, komoly utazás ez. Valahol Grandpierre Attila
VHK-ja és a kamaszkorom mezőtúri laktanyafesztiváljai ugrottak be egyből.
Szédületes volt a hatás elsőre, majd többet hallgatva a felvételt ez az érzés
szépen vad nosztalgiává erősödött.
A Perihelion egy
olyan vállalkozás, amit meghúzni napjainkban nagyon merész. Mindemellett egy
igazán hosszú folyamat, fénylő végterméke. Talán erre senki nem számított, de
én biztosan nem. Most szétcincálhatnám a zenét, hogy mivel is érik el ezt az
atmoszférikus hangulatot. De ettől eltekintek, fogod Te is hallani, ha vevő
vagy az ilyesmire. A hangzás pont annyira jó, mint amennyire elvárható egy
nyugati kiadótól. Telt, izgalmas, nem sok és nem kevés.
Változatos megoldásokkal variáló, erőtől duzzadó, itt-ott
melankolikus lett az új lemez. Sok mondanivalót rejtő szövegekkel. Viszont egy
apróságra kitérnék. Az ének témák, szerintem több esetben is meghaladják Gyula
adottságait. Vagy inkább elképzeléseit nem képesek tökéletesen kifejezni.
Nyilván nem másik énekesre van szükség, hiszen az esetek jelentős részében
nagyon eltalált az ének, a szövegek végig jól érthetők. Az a pár magasabb rész,
ami az én fülemet bántja. Legyen ez az én bajom.
Ifjú korom nagy kedvence volt a Vágtázó Halott Kémek, emiatt
is nagyon örültem annak, hogy rátaláltam a Perihelion lemezére. Köszönet érte,
hogy egy szempillantás alatt visszarepítettetek lázadó ifjúságom hajnalára.
További sok sikert!
Értékelés: 5/4
Infók:
Tracklist:
1. Tündöklés
2. Vég se hozza el
3. Felemészt a tér
4. Végtelen kék
5. Égrengető
6. Űzött
7. Hajad szél
8. Széthulló színek
Műfaj: avantgarde / post rock
Megjelenés: 2015. október
Kiadó: Apathia Records
Ilyet se sokat hallani manapság. Legalábbis én nem hallom...
VálaszTörlésSose szerettem a VHK-t, szerintem bolond a pali és idegesítő, ezeket a srácokat megnézném élőben viszont. Akár még jó is lehet..
Ezt lehet, hogy végighallgatnám.
Most cseréltem ki a videot, nézd meg a gyári felvételt is, ne csak a koncertet.
VálaszTörlésÉrdekes hangulata van. Kurva jó a klip sztem, az ének meg nem elég jó.
VálaszTörlésHangulatos. Majd meghallgatom a többit is. Köszet!