2015. május 19., kedd

acid king - middle of nowhere center of everywhere

Az Acid King egy amerikai stoner/doom banda, akik már több mint húsz éve nyomulnak. 1993-ban jelentek meg San Franciscoban, azóta is töretlenül dúrodva ebben a mára egyre népszerűbb műfajban. Persze húsz évvel ezelőtt még sokan nevettek rajtuk, hogy az Iommi féle riffekre épülő, kiváló női énekkel megáldott társaság mégis mit szeretne. A napokban megjelent nyolcadik stúdiólemezükön, pont úgy, ahogy az előzőkön is megválaszolják ezt a kérdést. Egyedi hangzásban, lehetetlen lassúsággal ledarálni a fejed, vagy éppen elrepíteni távoli világokba. Röviden ennyi, amit kínál a „méregkirály”.

Olyan nagy elődök nyomdokaiba léptek húsz évvel ezelőtt, mint a Sabbath, vagy épp a műfaj underground óriása, a Saint Vitus. Ha bírtad ezeket a zenéket valaha is egy picit, itt a lehetőség egy újszerű hangvétel megismerésére. Persze túl sok megújulás, újdonság nem lesz ezen a lemezen sem, hiszen hűek elődeikhez, viszont egyedi ízük mindenképpen van, ami miatt érdemesek a megismerésre.

A Middle Of Nowhere Center Of Everywhere címre keresztelt új anyag nem a legjobb a banda történetében, de arra mégis megfelelő, hogy megismerd, mit is játszanak, mi a mondanivalója egy ilyesfajta társaságnak. A női ének megunhatatlan, „csodaszép” dallamokat énekelve repít távoli dimenziókba, már-már kilépve a műfaj határain. Számomra ez a legszebb az egészben, de doom őrültek fognak más pozitívumokat is találni. Számolatlan instrumentális dal, és epizód szintén helyet kapott a felvételen.

Három fős zenekar lévén óriási ikerszólókat senki ne várjon. Sőt, túl sok egyediséget se keressen senki a gitártémákban. Ennek nyilván az lehet az oka, hogy Lori S. az éneklés mellett a gitározást is magára vállalja. Aki persze ismeri a bandát, ezen sem fog meglepődni, de az újjak kedvéért írom mindezt. Ez egyébiránt egy gyenge pontja az egész lemeznek, amikor a végletekig lassított témák kezdenek összemosódni bőven elférne némi gyorsulás. Nem speed-, vagy heavy- megoldásokat várok, csak ez már néha nekem is őrjítően lassú. Persze ez a „méreg” egyik sajátossága, de valahogy az előző felvételeken ezt jobban kezelték. Ki tudja miért?

Az egész hangzás valahogy maszatos. Csattanhattok most fel pára a monitor előtt, hogy egy ilyen mocsárblues mégis hogy szóljon, de akkor is. Ez megint túl lett játszva szerintem. Értem én, hogy ez koncepció, hiszen így elbaszni a hangzást nem lehet csak tudatosan. Mélyről, valami gödör aljáról szól az egész, semmit nem hallani a gitárból, a dobos ugyanazokat a tempókat nyomja végig az arcodba. Nehéz az egészet helyesen értékelni.

Május első napjaiban toltak egy budapesti koncertet, ahol jól szerepeltek. De valahogy arról a buliról is inkább a drogfogyasztás túlzó mértéke sütött. Ettől még reménykedhetünk bőven egy jobb folytatásban, de ez a lemez a kiváló ének témákat leszámítva sokszor nagyon unalmas. Ami jellemzője lehetne egy doom anyagnak, de ebben az esetben átlendült a ló túlsó felére.

Értékelés: 5/3

Infók:

Tracklist:
1. Intro
2. Silent Pictures
3. Coming Down From Outer Space
4. Lesar Headlights
5. Red River
6. Infinite Skies
7. Center Of Everywhere
8. Outro

Műfaj: stoner/doom metal
Megjelenés: 2015. május
Kiadó: Svart

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése