Az Acid King egy amerikai stoner/doom banda, akik már több
mint húsz éve nyomulnak. 1993-ban jelentek meg San Franciscoban, azóta is
töretlenül dúrodva ebben a mára egyre népszerűbb műfajban. Persze húsz évvel
ezelőtt még sokan nevettek rajtuk, hogy az Iommi féle riffekre épülő, kiváló
női énekkel megáldott társaság mégis mit szeretne. A napokban megjelent nyolcadik
stúdiólemezükön, pont úgy, ahogy az előzőkön is megválaszolják ezt a kérdést.
Egyedi hangzásban, lehetetlen lassúsággal ledarálni a fejed, vagy éppen
elrepíteni távoli világokba. Röviden ennyi, amit kínál a „méregkirály”.
Olyan nagy elődök nyomdokaiba léptek húsz évvel ezelőtt,
mint a Sabbath, vagy épp a műfaj underground óriása, a Saint Vitus. Ha bírtad
ezeket a zenéket valaha is egy picit, itt a lehetőség egy újszerű hangvétel
megismerésére. Persze túl sok megújulás, újdonság nem lesz ezen a lemezen sem,
hiszen hűek elődeikhez, viszont egyedi ízük mindenképpen van, ami miatt
érdemesek a megismerésre.
A Middle Of Nowhere Center Of Everywhere címre keresztelt új
anyag nem a legjobb a banda történetében, de arra mégis megfelelő, hogy
megismerd, mit is játszanak, mi a mondanivalója egy ilyesfajta társaságnak. A
női ének megunhatatlan, „csodaszép” dallamokat énekelve repít távoli
dimenziókba, már-már kilépve a műfaj határain. Számomra ez a legszebb az
egészben, de doom őrültek fognak más pozitívumokat is találni. Számolatlan
instrumentális dal, és epizód szintén helyet kapott a felvételen.
Három fős zenekar lévén óriási ikerszólókat senki ne várjon.
Sőt, túl sok egyediséget se keressen senki a gitártémákban. Ennek nyilván az
lehet az oka, hogy Lori S. az éneklés mellett a gitározást is magára vállalja.
Aki persze ismeri a bandát, ezen sem fog meglepődni, de az újjak kedvéért írom mindezt.
Ez egyébiránt egy gyenge pontja az egész lemeznek, amikor a végletekig
lassított témák kezdenek összemosódni bőven elférne némi gyorsulás. Nem speed-,
vagy heavy- megoldásokat várok, csak ez már néha nekem is őrjítően lassú.
Persze ez a „méreg” egyik sajátossága, de valahogy az előző felvételeken ezt
jobban kezelték. Ki tudja miért?
Az egész hangzás valahogy maszatos. Csattanhattok most fel
pára a monitor előtt, hogy egy ilyen mocsárblues mégis hogy szóljon, de akkor
is. Ez megint túl lett játszva szerintem. Értem én, hogy ez koncepció, hiszen
így elbaszni a hangzást nem lehet csak tudatosan. Mélyről, valami gödör aljáról
szól az egész, semmit nem hallani a gitárból, a dobos ugyanazokat a tempókat nyomja
végig az arcodba. Nehéz az egészet helyesen értékelni.
Május első napjaiban toltak egy budapesti koncertet, ahol
jól szerepeltek. De valahogy arról a buliról is inkább a drogfogyasztás túlzó
mértéke sütött. Ettől még reménykedhetünk bőven egy jobb folytatásban, de ez a
lemez a kiváló ének témákat leszámítva sokszor nagyon unalmas. Ami jellemzője
lehetne egy doom anyagnak, de ebben az esetben átlendült a ló túlsó felére.
Értékelés: 5/3
Tracklist:
1. Intro
2. Silent Pictures
3. Coming Down From Outer Space
4. Lesar Headlights
5. Red River
6. Infinite Skies
7. Center Of Everywhere
8. Outro
Műfaj: stoner/doom metal
Megjelenés: 2015. május
Kiadó: Svart
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése