2014. május 6., kedd

triptykon - melana chasmata

Régen hallott súlyos, a végletekig profi anyag bújt elő Svájc talán depresszívebb műhelyéből. Tom G. Warrior által vezényelt Triptykon második stúdiólemeze igencsak ütősre sikerült. Sok mindent lehet olvasni az énekes/zenekarvezető Tom életéről a médiában, talán a legfontosabb a nyolcvanas évek közepétől működő Celtic Frost. De ezen kívül is találunk számolatlan érdekfeszítő témát. Problémás gyerekkor, rajongás a súlyos, legsúlyosabb zenék iránt, nem is tudom. Mindenképpen egy zseni, de hogy meg akarnék-e ismerkedni vele, abban már nem vagyok biztos.

Nehéz ebben a műfaji környezetben ilyen maradandó nyomokat hagyni. Talán a hetven perces játékidő is túlugrik pár vonalon. Esetleg a gyorsabb témáknál érezhető némi bizonytalanság a pár éve működő ifjú csapaton. Viszont a bőgős lány hangja, a varázslatosan felépített nóták, (kilenc dal alkotja ezt a hetven percet) mesterien szerkesztett hangulat az visz mindent. Ha fogékony vagy a mélyebb muzsikákra ezt a lemezt hallanod kell.

Ez a fajta fura, doom-gótikus-black-death metal keverék nem gyakori vendég nálam. Bár a lassú témák érdekelnek, sajátos vonzalmat érzek irántuk. Viszont ez szigorúan a doom nyomdokain merül ki. Erre tessék!  Jön ez az ötvenes svájci pali, aztán odavág az asztalra egy olyan profin kotyvasztott turmixot, hogy a fülem kettéáll. Nyilván nem egy vasárnap délutáni piknik aláfestő zenéje, de ha van időd és türelmed rászánni mondjuk három-hallgatásnyi időt, megdöbbentő dolgokat fogsz találni az anyagban.

Kár lenne felsorolni minden kedves meglepetést, de kedvcsinálónak mégis kiemelek párat. A női vokál, ami pont annyira ritkára van fogva, hogy már-már hiányzik, és részemre ettől válik talán még izgalmasabbá, hiszen várod, mikor kaphat a főnöktől megint pár másodpercnyi teret. Nagy szigor lehet azért arrafelé! Aztán némi blues gitár (!) az utolsó, kilépős taktusban. Persze ehhez el kell jutni a lemezzel a végkifejletig. A legfontosabb pedig a hangulat. Olyan érzésed támad, mint egy elátkozott erődben bolyongva. Hol a farkasok kergetnének, hol az elvarázsolt tündérek mosogatnák sebeid, hol pedig a nagy, gonosz vezér előtt hugyozod össze magad. Nagyon súlyos fekete mese ez, sok érdekes mondanivalóval.

Meg kell említeni a negatívabb élményeket szintén, ezzel válik keretessé a privát vélemény. Én érzek némi bizonytalanságot a gyorsabb témáknál, amit egyből az első szám feltár. Elképzelhető, hogy ez szándékos, de nekem kicsit idegen. Nyugodtan elbírt volna még ez a lemez ebből a csodálatos női hangból többet. Hirtelen ennyi.

Az első album nagy dobását követően egy még nagyobbra készültek, ami véleményem szerint összejött. Nem családi autókázások muzsikája ez, de nem is annak készült. Viszont szomorú estéken, tábortűz mellé, munkába tökéletes. Csak ajánlani tudom, bátran. Hiszen tele van meglepetésekkel!

Értékelés: 5/4



Infók:
Tracklist:
1. Tree of Suffocating Souls
2. Boleskine House
3. Altar of Deceit
4. Breathing
5. Aurorae
6. Demon Pact
7. In the Sleep of Death
8. Black Snow
9. Waiting



Műfaj: doom metal, black metal
Hossz: 65:32

Megjelenés: 2014. április
Kiadó: Prowling Death Records


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése