sacred reich - awakening

Igen régen hallgatunk kritikák tekintetében. Ennek számos oka van, amit nem szándékozok itt felsorolni. Viszont egy nagyon kellemes visszatérőt találtam erre a sokat váratott posztra. Mi ugyan nem álltunk 23 évet, mégis pont jó lesz most ide a Sacred Reich néven elhíresült, amerikai thrash társaság visszatérése. A 80’s évek végén, 90’s évek elején tomboló thrash őrület akkora hullámokat gerjesztett, hogy számos, amúgy kiváló zenekar sajnos nem fért oda a nagy fazékhoz. Ezer ilyen példa mellett itt van nekünk Phil Rind fémjelezte Sacred Reich.

Erősen vissza kellett keresnem a régi dolgaim között, hogy egyáltalán mire emlékszem a négy nagylemezig jutó, tisztesen helytálló amerikai csapatra. Bevallom férfiasan, sok minden nem maradt meg belőlük az emlékezetemben, viszont az újonnan érkezett, Awakening címre keresztelt sorlemez megfogott. Mindjárt megpróbálom elmondani miért.

Nyilván Rind kénytelen volt újraszervezi alakulatát, miután Jason Rainey és Greg Hall nem kívánták újramelegíteni a leveset. Szerencsére az énekes-basszeros zenekarvezető nem esett kétségbe, és maga mellé csábította Dave McClaint a Machine Head "szabadon" igazolható dobosát, aki egyébiránt zenélt már a csapatban a 90’s évek első felében. Illetve jött egy fiatal titán, Joey Radziwill személyében, aki nem mellékesen igen penge gitáros benyomását kelti a lemez hallatán.

Így nyilatkozott erről McClaint: "Annyira izgatott vagyok, hogy újra csatlakozom a Sacred Reich-beli tesóimhoz. Óriási lehetőség, hogy az egyik kedvenc metal bandámmal játszhatok és lemezt készíthetek, mindig is reménykedtem abban, hogy ez bekövetkezhet. Alig várom, hogy halljátok a lemezt, amit februárban veszünk majd fel, és hogy lássatok bennünket a 2019-es, 2020-as turnékon!"

Ez a felfrissített felállás készítette el tehát az Awakening korongot: a Sacred Reich pedig nagyon okosan állt hozzá ehhez a visszatérés; a múltból dologhoz. Egész egyszerűen vegyítette a korai időszak tisztán thrash metal dolgait a későbbi éra groove-os, hagyományosabb metal megoldásaival, így a jut is - marad is elve alapján mindenki elégedett lehet.

Egészen döbbenetes hallgatni egyébként, hogy Phil Rind énekhangja semmit nem változott. Nem lenne most korrekt dolog a rock szakmából jól ismert sztárokat felhozni, akik inkább már csak szánalmas paródiái egykori önmaguknak és a közönség is inkább lehajtott fejjel bólogat a koncerteken és jólneveltégből nem zavarja le egykori bálványát a színpadról. Bőven akad erre példa, de most maradjunk a tárgynál. A lemez egyik erőssége ez az énekteljesítmény, kár lenne vitatni.

A zenei megoldások szintén nagyon ülnek. Amellett, hogy a műfaj darálását végig megtalálod majd a lemezen, bőven lesznek dallamos elemek is, refrének, amik szinte azonnal a füledbe ülnek. A hullámzó dob, sokat tesz azért, hogy a kora kilencvenes években érezze magát a hallgató. Ezen tovább emel az old school hangzás is, ami itt egyáltalán nem negatív kritika.

Összességében egy tisztességes visszatérés tanúi lehetünk, ami egy rövidke korongon testesül. Egyértelmű, jót tett a vérfrissítés a csapatnak, mert egyszerre tudnak a modernebb elemekkel operálni, de mégis a távoli múltban repkednek. Nekem kellemes nosztalgikus érzés volt végighallgatni a lemezt, ha bírtad a thrash hullámot, ezt a lemezt is szeretni fogod.

Értékelés: 5/4,5


infók:

tracklist:
01. Awakening
02. Divide & Conquer
03. Salvation
04. Manifest Reality
05. Killing Machine
06. Death Valley
07. Revolution
08. Something To Believe

Műfaj: thrash metal
Megjelenés: 2019. augusztus 23.
Kiadó: Metal Blade

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése