jesus chrüsler supercar - lücifer

A svédországi Jesus Chrüsler Supercar-ra ismét megbízható informátorom, Misi hívta fel a figyelmem. És milyen jól tette, egy kellemes búgású, Lemmy fénykorát idéző torok és a death’n’roll. Nem mondom, hogy elsőre mellbe vert, de több hallgatás után nagyon gyorsan kibújtak a finomságok, apróságok, ami miatt ezt az amúgy egyszerű muzsikát szeretni lehet.

A társaságról magyar lenyomatot nem találtam a sajtóban, (ez költői túlzás, ami ebben a formában nem igaz, 2018 májusában játszottak másik két svéd bandával a Dürerben, sőt a Fémforgács is beszámolt új lemezükről) ennek számos oka lehet, ezeket ne firtassuk. A lényeg, hogy beszivárgott közén, és most, még ha amatőr módon is, de átvilágítjuk a zenekart és harmadik nagylemezét a Lücifert.

A zenekar négytagú, két gitáros mellett a basszus-énekes és a dobos alkotja a formációt. Komoly zenei előmenetelnek nyoma sincs. Viszont a követett zenei irányzatok elég egyértelműek még a magamfajta botfülű zenebohócnak is. Vegyél egy jó formában lévő Lemmyt, dobjál hozzá egy stonres torzítókkal operáló, amúgy rock’n’roll bandát, dugjál a dalokba itt-ott egy-egy metalos szólót és már készen is vagyunk. Megkapjuk ezt a roppant ötletes névvel ellátott északi brigantit.

Az előbbi bekezdés ne tévesszen meg senkit, a srácok, mint már említettem három stúdiólemeznél járnak, turnéztak többek között a Clutch társaságban, a Spiritual Beggars és a Warrior Soul oldalán, felléptek a Wackenen és számos skandináv rock fesztiválon. Szóval nem kezdők a szőrös svédek, és ez a muzsikájukon szintén hallható. Előző két lemezük nagyban hasonlít a most megjelentre, ha utalni akarunk a klasszikus motoros filmre, akkor azt mondhatnánk, hogy az Among The Ruins And Desolate Lands és a 35 Supersonic is igazi audiofil pokoljárásként jellemezhető, ahol egy pillanatra sem engedjük el a lángokkal és koponyákkal dekorált sivatagi chopperünk gázkarját.

Összességében egy kiváló lemez lett a Lücifer, nem árul zsákbamacskát, pontosan olyan élményt kapsz, amint amire számítasz a fenti bekezdések alapján. Karcos hangzása a lemeznek külön tetszik, mivel az arányok nagyon el lettek találva. Pontosan annyira poros és karcos, hogy még nem menjen az élvezhetőség kárára. Csak ajánlani tudom minden Motörhead fannak, de más stoner rajongót is boldoggá tesz majd ez az eltérő megközelítés. A borító pedig külön csillagos ötös.

Értékelés: 5/4



infók:

tracklist:
01. Lucifer
02. Flesh ’n’ Bones
03. Never Sleep Again
04. High Times For Low Crimes
05. Boogeyman
06. Suck On My Balls
07. Out Of My Head
08. From Death To Dawn
09. Straight To Hell
10. You Can‘t Spell Diesel Without Die
11. Black Blood

Műfaj: death'n'roll
Megjelenés: 2019. május 24.
Kiadó: Dr Music Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése