idle hands - mana

Létezik egy szuper album, amely egy szuper banda harmadik sorlemeze, kiknek az előző két anyaguk is kimondottan tetszett már, és amiről emígyen írni is fogok. Majd egyszer. Mert bizony ez most nem az. Ez egy másik szuper banda, első nagylemeze, ami csak úgy bekúszott abba a bizonyos legnagyobb videó megosztó portál ajánlati listájába, mint következő zene.

Mosogatok nagyban, rendes háziasszony módjára, hallgatom azt a bizonyos albumot, agyalgatok, hogyan is kezdődjön a cikk, mikor is… „Mi ez, ami szól?”, kapom fel hirtelen a fejem. Mert amit hallottam az valami olyasmi, amit már nagyon régen nem, pedig de mennyire szerettem. Hirtelen négy banda ugrott be. Sisters of Mercy, Sentenced, Killing Joke és a már biztosan sokak által elfeledett (teszem hozzá, ez főben járó bűn) az F.O. System.

Gyorsan vissza is tekertem az anyagot az elejére, hangerőt neki és adjad! Adta. Visszarepültem egyből a kilencvenes évek végére és a kétezres évek elejére, ahol is a sok doom, dark csapat, mint a Katatonia, Anathema, Amorphis, Paradise Lost, egyebek, elkezdtek énekelni hörgés helyett és így megszerettették magukat velem. A Paradise Lost lassú témájú, üvöltéses új vonala nekem nem jön be. De ez persze csupán én vagyok, viszont ez az anyag nagyon is a szám ízének megfelelő és szerintem lesznek ezzel még így egy páran. Az eddigi kritikák már igen és nem lennék meglepve, ha az év végi legjobb albumok listáin, itt-ott feltűnne majd. 

A srácok 2018-ban adták ki első EP-jüket Don't Waste Your Time címmel. Majd jött a 2019 május 10. és napvilágot látott Mana névre hallgató nagylemez. Május 14. meg már be is mutatták élőben tehetségüket itt magyar honban. Persze, hogy nem is tudtam róla, hisz még nem is ismertem e négy remek portlandi legényt. Az anyag egytől egyig remek, fülbemászó nótákkal, tiszta gitárral, tiszta énekkel, néha egy-egy aprócska üvöltésfélével van megpakolva, mely felkiáltások pont megfelelően fejezik ki a dark/fantasys, melankolikus, elhagyatottság, meg némi öngyilkossági szándék, uralkodó hatásának kétségbeeséssé robbanó pillanatait, mielőtt visszacsobbanna a csodás tempóban hömpölygő dark/heavy/new wave hármas hatású, szürke, de egyáltalán nem unalmas folyójába.

Ez nem egy végtelenül elhúzott, unalomig depresszáló korong. Persze vannak lassabb nóták, de nem véletlen van ott a heavy jelző a stílusismertetésnél. Külön nincs értelme beszélni a dalokról, mert jók. Mind jó, persze vannak kedvencek az albumról, mint rögtön az album kezdő nótája a Nightfall. Az a lendület, amivel belecsapnak, azonnal megmutatja, hogy miféle élményre is számíthatunk. 

Vagy a Give me to the night, de akár a korong legvégére került címadó dal a Mana is. Nehéz dönteni, mert a többi is kiváló. Tehát nem is kell különösebben rangsorolni, csak élvezni. Élvezni viszont annál inkább. Akiknek elege van a sok halál unalmas, mély depressziós elborulásokból már, és azoknak, akik annak idején rongyosra hallgatták a F.O.S. másolt kazijukat, de akik csak végre rendes zenét akarnak hallani szinte kötelező. Persze dark, de lám lehet ezt megint rendesen is csinálni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Béke veletek, meg más ilyen furaságok!

5/5

Nagy Géza



infók:

tracklist:
01. Nightfall
02. Jackie
03. Cosmic Overdrive
04. Don't Waste Your Time
05. Give Me To The Night
06. Blade And The Will
07. Dragon, Why Do You Cry?
08. Double Negative
09. It'll Be Over Before You Know It
10. A Single Solemn Rose
11. Mana

Műfaj: new wave / heavy dark
Megjelenés: 2019. május
Kiadó: Eisenwald Tonschmiede

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése