soen - lotus

Tomboló „Tool-láz” kering a baráti társaságban. Prágai, bécsi koncert, beígért nyári lemez, minden, amit egy edzett Tool rajongó nehezen hisz. Viszont a nagy hangulatvadászok árnyékában, és az elmúlt 13 (!) éves hallgatás során számos hasonló zenei társulat jött létre, hogy betöltse az űrt. Kiváló példa erre a svéd Soen. Nem akármilyen garázsbandáról van itt szó, komoly zenészek prog-rock örömzenélése inkább.

Martin Lopez, ex-Opeth ütős nevével fémjelzett Soen, hoz valami olyat a Lotus névre keresztelt, negyedik (!) stúdiólemezén, amit igazán szívesen hallgat az ember. A napokban találkoztam velük először, viszont nyugodtan ideírhatom, szerelem ez első látásra (hallásra). Na szép…

A Soen tulajdonképpen az extrémebb műfajok felől érkező muzsikusok progresszív/art rock projektje, kb. mint a Wolverine és a Swanö testvérek által életre hívott Nightingale, melyek – érdekes egybeesés! – ugyancsak svéd csapatok. Lopez által megálmodott Soen mindig is kategorikusan elutasította a rájuk erőltetett „Tool-epigon” státuszt, de a tagcseréket követően, főleg Lars Åhlund billentyűs csatlakozása után az együttes tényleg kezdett ebből a skatulyából tudatosan kitörni.

Nekem nagyon szimpatikus, hogy a Soenben fele annyi kosz, depresszió sincs, mint a nyomasztó elborulásra hajlamos Toolban, noha a súlyos és merengős részek jó arányérzékkel megáldott keverése náluk is meghatározó ismertetőjel. Dallamosabbnak, fölszabadultabbnak, szellősebbnek érzem ezeket a svédeket, és ez még soha nem volt olyan tetten érhető, mint épp ezen a lemezen.

A "Lotus" nem elsőre letaglózó alkotás, megköveteli az osztatlan figyelmet, a hosszabb ideig tartó simogatást, de meghálálja. Jól kitalált recept szerint váltakoznak a lüktető groove-ok és a már-már Pink Floyd-szerű lebegős részek, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megközelíthető, tetszetős dallamokkal lazítsák az összképet nehogy belefojtsanak minden életörömöt az emberfia megszorult mellkasába.

A kezdő nóta engem maximálisan meggyőz, hisz benne van minden, amiért a Soen-t szeretni lehet! Erő, lendület, de a leállós résznél a hatalmas hangulat, érzékenység is. Esszenciális Soen dal. Bár hatások tekintetében még mindig érezhető bizonyos zenekarok befolyása (főleg Tool, Opeth, Katatonia), de szerintem mégis beszélhetünk egy tipikus „Soen-soundról”.

A Lascivious-ba megjelenő refrén konkrétan a lemez fénypontja számomra! De a meditatív, finom billentyűzéssel és dobolással felvértezett középrész is telitalálat. Ráadásul Lopez Mester dobja is úgy szólal meg, ahogy kell! A Martyrs magában hordozza a slágerpotenciált, bár a klipjével személy szerint nem nagyon tudok mit kezdeni, azon kívül, hogy elismerem rendhagyó voltát… A leállós rész ebben a számban is törvényszerűen érkezik, ebből a szempontból talán túl kiszámítható lett ez a lemez, de a nagybetűs feeling miatt ez sem érdekel különösebben.

A nyugis etapok ellenére az első három dal alapvetően a tempósabb, keményebb szerzemények közé tartozik. Nem úgy, mint a negyedikként érkező címadó, ami egy kiegyensúlyozott, leheletfinom megoldásokat fölvonultató, andalító tétel. A gitárszólója zseniális, David Gilmour sem játszaná szebben! A melankolikus muzsikák kedvelői számára gyönyör a köbön!

Az ötödik daltól kezdve szinte váltogatják egymást a tempósabb, keményebb és a lassabb, lágyabb hangvételű, de a zúzások közepette is spirituális szerzemények. Kialakítva a korongot körüllengő, elszállós hangulatot. Zseniális arányok, kiváló munka.

Értékelés: 5/4,5


infók:

tracklist:
01. Opponent
02. Lascivious
03. Martyrs
04. Lotus
05. Covenant
06. Penance
07. River
08. Rival
09. Lunacy

Műfaj: prog.rock 
Megjelenés: 2019. február 1.
Kiadó: Silver Lining Music

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése