2019. február 5., kedd

witherfall - a prelude to sorrow

Többször megkapom, hogy igazán régen „metálkodtam” már a blogon. Folyton csak az ócska mocsár rock, meg a sivatagi szarságok jönnek egymás után. Jogos. Ennek oka viszont végtelenül egyszerű, igazán régen futottam bele olyan színtiszta metal lemezbe, amit szívesen elétek tárnék. Persze volt itt 'Book of Soul…, Archaic, vagy a Polgár féle Judás, de más tényleg nem nagyon.

Most mindenki megnyugodhat, jön egy klasszikus értelemben vett heavy-speed metal lemez. Witherfall - A Prelude To Sorrow című, második korongja bár egy „supergroup” termése, mégis klasszikus metal elemekkel operáló, dal centrikus, gitártémákra építő remekmű. Ami persze számos olyan modern elemet tartalmaz, amit véleményem szerint megkövetel egy 2018 év végi felvétel. Sőt a dalszerzés szintén a mai elképzelésekhez áll közelebb. Ami egyáltalán nem baj.

A Century Media gondozásában megjelent második korong egy halálesett feldolgozó, koncept album. Ezért senki ne várjon habkönnyű, lebegős riffeléseket, meg kellemesen dallamos vokálokat. Ez egy súlyos, jól átgondolt, változatos lemez, aminek egyértelmű helye van a jó párszor megfogalmazott, kilúgozott rock-metal mezőnyben.

Az intro után következő, közel tíz perces We Are Nothing nagyjából mindent megmutat a zenekarból, amit érdemes tudni. Joseph Michael énekes (billentyűs) csodaszépen használja énektudását. Adottságainak megfelelően áll bele a dalokba, megadva ezzel az egész karakterét. Pont úgy, mint bármilyen másik, korábbi metalóriás esetében. Jake Dreyer – Iced Earthöt is megjárt – gitáros barátja pedig olyan tekerésekkel, szólókkal színezi mindezt, hogy hajlamos vagyok azt gondolni, ők ketten bármilyen más zenésztársukkal képesek lennének hasonlóan maradandó muzsikát kreálni.

Nyilván ez túlzás, nem mehetünk el szó nélkül Anthony Crawford bőgős, vagy épp a másik gitárt pengető, talán legkevésbé ismert Fili Bibiano mellett sem. Fontos szerepet játszanak mindannyian ebben a skandináv mintára rajzolt, agyafúrt zenei világban. A változatosság kedvéért több helyen feltűnik akusztikus gitár betét, amivel epikusabbá válnak a dalok, tovább színezve a teljes egészet.

Olyan ügyesen rétegzett muzsika ez a Witherfall, hogy számos hallgatást követően is találsz majd benne újat, szórakoztatót. Persze nem műfajt teremtettek a sokat megélt srácok, viszont olyan megközelítésből álltak neki ennek a lemeznek, hogy bőven viszonyítási alap született a későbbiekre. Ha ezt első hallgatás után túlzásnak érzed, szánj még rá időt, és ne ítélkezz elsőre. Írom mindezt úgy, hogy távolabb esik számomra ez a műfaj, de aki azt állítja, hogy tinédzser korában nem hallgatott heavy metal lemezeket az tévedésből van ezen az oldalon!

Értékelés: 5/4,5


infók:

tracklist:
01. A Prelude to Sorrow
02. We Are Nothing
03. Moment of Silence
04. Communion of the Wicked
05. Maridian's Visitation
06. Shadows
07. Ode to Despair
08. The Call
09. Vintage
10. Epilogue

Műfaj: heavy metal
Megjelenés: 2018.
Kiadó: Century Media

4 megjegyzés:

  1. Na basszus... Ezalatt a szám alatt átfutott az agyamon az is, hogy szar, de aztán többször eszembe jutott néhány nagy klasszikus is... Este meghallgatom otthon az albumot, mert ezt hirtelen nem tudom eldönteni. Arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire van "munka" szaga. Egészségesen vagy túlságosan is?

    VálaszTörlés
  2. Na megmutattam két zenész barátomnak. Mondjuk Hívjuk B-nek és R-nek őket. B 10mp után mondta, hogy neki nem tetszik. Ezen később se módosított, csak hozzátette, hogy ő már kinőtte, nem szereti az erődemostrációs zenéket. Ezt mondjuk meg is értem. R-nek tetszett. Ő leszűrte egyből a színvonalat, de hozzátette, hogy egy albumon keresztül unalmas lehet vagy épp túl sok. Én úgy gondolom, hogy az igazság a kettő között van. Tudnak zenélni, de igaz, hogy bámulatos, amit az énekes csinál...meg minden, de annyira nem jó az egész, mint ahogy elsőre mutatja magát. Erre van egy jó kis mondás: Nagyobb a füstje, mint a lángja.

    VálaszTörlés
  3. Én szeretem magam megítélni a dolgokat. Persze értem amit írsz, és el is fogadom. Kb. ezt gondolom én is.

    VálaszTörlés
  4. En is szeretem magam megitelni, de ugy, ahogy te a blogon keresztul, en szemelyesen kivancsi vagyok mas velemenyere. De engem csak par ember velemenye erdekel.

    VálaszTörlés