2016. február 9., kedd

savages - adore life

Már nagyon régen akartam foglalkozni a Savages – Abore Life című, új albumával. Karácsony környékén került hozzám a lány-post-punk csapat második felvétele. Nagyon kíváncsivá tett, hogy az egyik legerősebbre taksált brit koncertzenekar mivel rukkol elő, az első, tetszetős hanghordozója után. Nem akarok senkit elkeseríteni, de messze elmaradtak a várakozásomtól. Nem mondom előre, hogy gyenge lett a lemez, de ami várható volt az erős kezdés, és az azóta feljegyzett tapasztalatok alapján ez igencsak harmatos.

A brit-pop gyökereken alapuló, punk, post-rock nem esik távol tőlem, egyrészt a kint töltött hosszabb idő, másrészt a Granáriumban, Kis Gábor mellett lehúzott időszak belém táplálta ennek az érdekes műfajnak a szépségeit. A mai napig találok jó, vagy akár erős lemezeket, amivel igencsak borzolom társaságom kedélyét, de magam szívesen hallgatom. Jó példa erre a legutolsó The Dead Weather lemez.

Na de térjünk inkább vissza a lányokra. Első lemezükkel, vagy épp első kislemezükkel óriási feltűnést keltettek a szigetországban. Márpedig ha ott dobsz egy hatost, annak gyorsan híre megy, egyrészt az öreg kontinensen, másrészt Amerikában. Nem is volt ez másképp a Savages esetében sem. Turné hegyek, döbbenetes eladások. Jó, értem, ez igazán jellemző lehet egy „bármilyen” zenekarra, akit felkap a média. Viszont ebben az esetben durva szövegek, vagány riffek és primitív punk dolgokról van szó.

Azért ez már így érdekesebb, nemde? Az lenne, ha tudták volna tartani a lépést, és képesek lettek volna a helyes úton maradni. Aktuális lemezük beharangozó kislemeze erős, okkal remélhettem a folytatás szintén rendben lesz. Nagyot kellett csalódnom. Az új lemez egyáltalán nem emelkedik ki, pont olyan, mintha egy szaros lánycsapat a gimnázium utolsó évében, sok éves próbálást követően fellép az érettségi banketten.

Persze tetszetős az énekhang, maradt még a riffekből valami, sőt a ritmus sok helyen nagyon kedves a fülemnek. A szövegek ereje sem gyengült, de a dalok valahogy átkanyarodtak egy morajló, elektronikai zavarokkal tűzdelt, süllyedő tengeralattjáró fekete dobozának hanganyagára. Olyan az egész, mintha megpróbálták volna kontrolálni a zajt, ami végül nem sikerült. Sajnálom, hogy ilyeneket kell írjak, de ez most mellé ment.

Hogy innen vissza lehet-e térni a helyes ösvényre? Nem tudom. Az album egyetlen elfogadható dala a már említett első kislemez nóta. A többi egy rosszminőségű tölteléknél nem több. Kár érte, lett volna most egy jó lehetősége a csapatnak odavágni, megmutatni, hogy ez az egész még csak valami kezdete. Viszont amit ezen a lemezen halassz majd, az messze nem a kezdet…

Értékelés: 2/5


Infók:

Tracklist:
1. The Answer
2. Evil
3. Sad Person
4. Adore
5. Slowing Down The World
6. I Need Something New
7. When In Love
8. Surrender
9. T.I.W.Y.G.
10. Mechanics

Műfaj: post-punk, punk
Megjelenés: 2016. január
Kiadó: Matador

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése