Remélem engem is betámad valaki (úgy mint én Janit az új Anthrax albummal kapcsolatosan, amiben természetesen nekem van igazam és kurva jó album). Na viccet félretéve várom, hogy valaki ellentmondjon nekem, mert ezen az albumon az első szám és egy másik szám kivételével (ami sem tökéletes) szerintem az éhes hallgató madáreleségen kívül többet nem talál. Azt is úgy kell majd kifosztani az etetőből, ami elég magasan van elhelyezve, mivel óriási zenészekről van itt szó... és nem kisebb múltról. Ezért is írok róla, mert ez így nem megfelelő, ez nem egy állapot.
Az Annihilator korai munkásságát felületesen ismerem. A kanadai rockerek 89 óta folyamatosan adnak ki lemezeket, melyeken majdnem mind Jeff Waters játszik dob és ének kivételével. A pali hatalmas tehetség. Néha még énekel is, például ezen az albumon is. 2004-től Jeff mellet Dave Padden is állandó tag. Rajtuk kívül még "csak" turnézenészek is vagyogatnak. Ugyanis folyamatosan cserélődnek mellette az emberek, mint Dave Mustaine mesternél. Nem egy könnyű figura. (No dehát ilyenek a zsenik ugye..) Jeff gitárjátéka egyedi és aki egy kicsit is ismeri, azonnal rájön hallgatva, hogy ki tépi a húrokat a vörös Flying V-n! Borzalmasan jó riff és szólómester. Nagyon gyors!
Az Annihilator korai munkásságát felületesen ismerem. A kanadai rockerek 89 óta folyamatosan adnak ki lemezeket, melyeken majdnem mind Jeff Waters játszik dob és ének kivételével. A pali hatalmas tehetség. Néha még énekel is, például ezen az albumon is. 2004-től Jeff mellet Dave Padden is állandó tag. Rajtuk kívül még "csak" turnézenészek is vagyogatnak. Ugyanis folyamatosan cserélődnek mellette az emberek, mint Dave Mustaine mesternél. Nem egy könnyű figura. (No dehát ilyenek a zsenik ugye..) Jeff gitárjátéka egyedi és aki egy kicsit is ismeri, azonnal rájön hallgatva, hogy ki tépi a húrokat a vörös Flying V-n! Borzalmasan jó riff és szólómester. Nagyon gyors!
Számomra a Metal és az Annihilator lemezek jelentették a csúcsot munkásságában és még néhány barátomnál is. Azok nagyon jó lemezek. Na most: a Suicide Society nem az.
Cseppet sem. Többször is nekifutottam, de némely számot kínszenvedés végighallgatni.
2-3 hónapja nem néztem rá sem, de mindig eszembe jutott és rohadtul bosszantott, hogy az egyik kedvenc gitárosom, hogy adhatja ennek az Annihilator nevet. Most meghallgattam még egyszer. Ugyanaz. Szar a lemez.
Cseppet sem. Többször is nekifutottam, de némely számot kínszenvedés végighallgatni.
2-3 hónapja nem néztem rá sem, de mindig eszembe jutott és rohadtul bosszantott, hogy az egyik kedvenc gitárosom, hogy adhatja ennek az Annihilator nevet. Most meghallgattam még egyszer. Ugyanaz. Szar a lemez.
Az első szám a címadó dal. Elég jó. Itt még nem gondoltam, hogy bármi baj lehet. Játékos kis szám, az biztos. Nekem ez jut róla eszembe...és itt véget is ér minden jó.
A második (és itt beszúrnám, hogy nem fogom minden számnál megjegyezni, hogy ez meg a Sad But True szám lopott verziója, de itt meg fogom.) és itt már a problémák legnagyobbikába ütközünk, az maga a szám. Legalábbis ez a verzió. Ugyanis az eredeti minden idők egyik, ha nem a legnagyobb metállemezének a Metallica Master Of Puppets albumának egyik oszlopos száma, a Damage Inc. ének és vezérriffjére épül. Elképesztő, hogy merhet ilyet valaki. Hacsak nem beszélték le, akkor óriási ostobaság, mert a hülye is azonnal rájön. Biztos nem véletlen és én nem értem csak a viccet.
A következő Snap hamar unalomba fullad. Mintha nem is Annihilator lenne. Creepin Again: Borzalmas kalapálás és sálálá-s ének keveréke, de itt a belassulós részek legalább hangulatosak. Enélkül monoton és unalmas a szám. Itt is vannak lopott riffek, mint majdnem mindenhol. Tudom, hogy már nem lehet elvileg újat kitalálni, bla-bla-bla, de letojom. Ez nem Jeff-hez és az Annihilatorhoz méltó. A szóló, mint máshol is nyakatekert persze, de nekem ezek inkább öncélúak ezen a lemezen és nem hiszem, hogy a számok érdekeit szolgálják. Értem én a technikát meg a tudást persze, de ahogy Zakk Wild mondaná: "Lehetsz te a leggyorsabb és a legteknikásabb gitáros a világon, de a végén úgyis az olyanok maradnak állva, mint Angus Young". Hirtelen nem emlékszem a másik gitárosra akit említett. Talán Slash vagy Ted Nugent. Ezek a szólók nekem inkább ötlettelenek már és inkább erődemostrációnak szolgálnak.
A Narcotic Avenue elég jól indul, aztán jön az ezerszer is elcsépelt sémázás. Simán csak semmilyen. Kifejezetten idegesítő buta énektémák sorozata mindenhol. Nem is értem. The One You Serve: Borzalmas. Mintha csúfolódna a hangjával az ének. Tiszta ovi. Break, Enter: Tucat, ugyanaz. Death Scent: Egész jó szám végre (elég kevés az a kettő), igazi régi Annihilatornak indul. Every Minu....... hagyjuk is szerintem. Ezzel az egésszel csak azt akartm mondani, hogy mélységesen csalódtam Watersben, mert nagyon vártam ezt az albumot. Kár érte. Hála istennek itt az új Megadeth, az Anthrax, A Baroness és még nem mertem meghallgatni, mert sokkot kaptam, hogy az új Dreat Theater lemezen mennyi szám van. Ismerjük őket. Nem lesz egyszerű. ...
A második (és itt beszúrnám, hogy nem fogom minden számnál megjegyezni, hogy ez meg a Sad But True szám lopott verziója, de itt meg fogom.) és itt már a problémák legnagyobbikába ütközünk, az maga a szám. Legalábbis ez a verzió. Ugyanis az eredeti minden idők egyik, ha nem a legnagyobb metállemezének a Metallica Master Of Puppets albumának egyik oszlopos száma, a Damage Inc. ének és vezérriffjére épül. Elképesztő, hogy merhet ilyet valaki. Hacsak nem beszélték le, akkor óriási ostobaság, mert a hülye is azonnal rájön. Biztos nem véletlen és én nem értem csak a viccet.
A következő Snap hamar unalomba fullad. Mintha nem is Annihilator lenne. Creepin Again: Borzalmas kalapálás és sálálá-s ének keveréke, de itt a belassulós részek legalább hangulatosak. Enélkül monoton és unalmas a szám. Itt is vannak lopott riffek, mint majdnem mindenhol. Tudom, hogy már nem lehet elvileg újat kitalálni, bla-bla-bla, de letojom. Ez nem Jeff-hez és az Annihilatorhoz méltó. A szóló, mint máshol is nyakatekert persze, de nekem ezek inkább öncélúak ezen a lemezen és nem hiszem, hogy a számok érdekeit szolgálják. Értem én a technikát meg a tudást persze, de ahogy Zakk Wild mondaná: "Lehetsz te a leggyorsabb és a legteknikásabb gitáros a világon, de a végén úgyis az olyanok maradnak állva, mint Angus Young". Hirtelen nem emlékszem a másik gitárosra akit említett. Talán Slash vagy Ted Nugent. Ezek a szólók nekem inkább ötlettelenek már és inkább erődemostrációnak szolgálnak.
A Narcotic Avenue elég jól indul, aztán jön az ezerszer is elcsépelt sémázás. Simán csak semmilyen. Kifejezetten idegesítő buta énektémák sorozata mindenhol. Nem is értem. The One You Serve: Borzalmas. Mintha csúfolódna a hangjával az ének. Tiszta ovi. Break, Enter: Tucat, ugyanaz. Death Scent: Egész jó szám végre (elég kevés az a kettő), igazi régi Annihilatornak indul. Every Minu....... hagyjuk is szerintem. Ezzel az egésszel csak azt akartm mondani, hogy mélységesen csalódtam Watersben, mert nagyon vártam ezt az albumot. Kár érte. Hála istennek itt az új Megadeth, az Anthrax, A Baroness és még nem mertem meghallgatni, mert sokkot kaptam, hogy az új Dreat Theater lemezen mennyi szám van. Ismerjük őket. Nem lesz egyszerű. ...
És várok már nagyon még valamit. Remélem lassan elérkezik. Meglátjuk...
Polgár Tamás
Polgár Tamás
Infók:
Tracklist:
1. Suicide Society
2. My Revenge
3. Snap
4. Creepin' Again
5. Narcotic Avenue
6. The One You Serve
7. Break, Enter
8. Death Scent
9. Every Minute
Műfaj: thrash metal
Tracklist:
1. Suicide Society
2. My Revenge
3. Snap
4. Creepin' Again
5. Narcotic Avenue
6. The One You Serve
7. Break, Enter
8. Death Scent
9. Every Minute
Műfaj: thrash metal
Megjelenés: 2015. szeptember
Kiadó: UDR
Kiadó: UDR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése