2016. február 12., péntek

primal fear - rulebreaker

A zenekart a Gamma Ray-ből ismert Ralf Scheepers alapította a Sinnerből jött Mat Sinnerrel. Gondolom meg is van a vonal ugye? Az urak klasszikus germán-metálban nyomulnak. Kiváló zenészekről beszélünk, leszögezném az elején. Kicsit utánuk jártam, semmi baj nincsen velük. Itt az ember pontosan azt kapja, amit vár. Feltéve, ha nem a nagy és barom újításokra fáj a foga.

Ha te is ezt gondolod és csíped Rob Halford metálisten hangját vagy Udo-ét, akkor Scheeperst is bírni fogod. Igazi odabaszós, tökös metálzenéről van itt szó, szép és technikás szólókkal, fülbemászó refrénekkel, ritmusokkal, témákkal és énekkel.

Randy Black a doboknál profin, nem túljátszva támasztja alá ezt a profi muzsikát. Néha megmutatja azért, hogy ő A dobos, de csak mikor igazán kell, lehet. Pont elég, pont jó. Szerintem ugyanez elmondtható Sinner basszusjátékáról is. Ahogy elnézem a videóikat és hanganyagokat, elég sokat csípik és követik a zenekar munkásságát. Nem én volnék a legnagyobb szakértőjük, viszont a műfaj nagy kedvelője vagyok és kellemes csalódás ért új albumuk hallgatása közben.

A helyzet az, hogy manapság a régi zenekarok új és klasszikus lemezek jelentik a különlegességet. Nekem. Én is ezeket preferálom inkább. Ezek meg vannak írva, ahogy kell és szerintem legalább olyan nehéz ezt erőlködés mentesen és tiszta szívvel csinálni, mint valami újat. Nálam nagyon sok dolog, majdnem minden elvérzik a "nagy újítók" közül... Nem bírom őket, tisztelet a kivételnek, nem itt részletezném.

Visszatérve a Rulebreaker egy erős, nagyon jó kis csemege számomra. Nem biztos, hogy az egyik nagy kedvencem lesz, de mindenképp a jobbak közül való. Most nem írnék külön a számokról, igazából mindegyik jó. Az egyik kedvencem a We Walk Without Fear c. szám. Van még, de nem akarlak befolyásolni. Lehet, azt mondod majd, hogy az egész album kiemelkedő úgy, ahogy van. Lehet, hogy igaz is (manapság). Jól össze vannak rakva a dalok. Kiváló felépítésűek és testesek, mint egy jó, finom bor.

Ismerős zamata van, de ezt az ízt mindig szívesen fogyasztom. Megbízható. Mondhatod kiszámíthatónak is, de itt most csak jó értelemben. Az album a két bónusszal több, mint 50 perces és egy pillanatra sem untatott. Végig le tudta kötni a figyelmemet. Na erre utaltam a negyedik bekezdésben. Nyilván van egy-két pillanata, ami nekem sem tetszik teljesen, de a követő refrén vagy a technikás, kiválóan megkomponált gitárszóló már feledteti is másodpercnyi bizonytalanságomat.

Néhol szinti-betétekkel egész szimfonikus a hangulat, amit aztán egy igazi feszes és kemény riffel vagy szólóval csapnak szanaszét. Nagyon szépen szól az egész anyag. Már-már monumentálisnak is mondanám néhol a lemezt. Egyre jobban tetszik... Erős-közepesen indul és csak egyre jobb és jobb lesz.

Csak ajánlani tudom, ha igazi metál kell!

Polgár Tamás

Értékelés: 4,5/5


Infók:

Tracklist:
01. Angels of Mercy
02. The End Is Near
03. Bullets & Tears
04. Rulebreaker
05. In Metal We Trust
06. We Walk Without Fear
07. At War with the World
08. The Devil in Me
09. Constant Heart
10. The Sky Is Burning
11. Raving Mad

Műfaj: speed/power metal
Megjelenés: 2016. január
Kiadó: Frontiers Records

2 megjegyzés: