turbo - csillagból emberré

A Turbo zenekar mindig is rajta volt a radaromon. Figyeltem 2015-ig tartó, „hivatalos” működésüket, főleg Jero rememberes munkássága miatt. Ifjú süldő koromba, nagyon oda volt a Fibulával közösen szerkesztett csapatukért, még a Loksiba is jártam egy koncerten, valamikor a 2000-s évek első felében. Pont. Ez bőven elegendő volt, hogy a Turbo képernyőn maradjon nálam. Aztán jött a leállás, és a gondolat, hogy egy ilyen erős, magyar, prog csapat befejezi.

Majd derült égből villámcsapásként ért a hír, miszerint újra zenél, lemezt készít, ráadásul magyar nyelven a társaság. Na szép, el sem tudtam képzelni ebből mi lesz; de ha mondhatom ezt, a magyarosítás kockázata nem hogy rossz hatással lenne a dalokra, inkább még egy polccal feljebb pakolta a dolgot. Legalábbis az én értékrendemben. Szögezzük le az elején, iszonyatosan tetszik az új lemez, amiről az Iránytű klipje kapcsán vertem homlokon magam, és szántam rá billentyűzetemet, hogy véleményt formáljak.

A blog történetében egyetlen Turbo lemezről sem számoltam be, ennek több oka van, de ezt itt nem szeretném ecsetelni. Maradjunk annyiban, hogy a tavaly ősszel megjelent Csillagból emberré című korong megkapja a „magáét”! A 2015-ös, utolsó lemez (Lullabies) inkább volt visszaemlékezés, mintsem teljes értékű nagylemez, így a 2014-s Pentagram után tökéletesen illik a képbe az új anyag. Zeneileg, és szövegvilágát tekintve.

Hosszú ideig nem kell azon gondolkodni, hogy kire hasonlít Tanka Balázs, magas énekhangja. Nyilván a progresszív zenei megoldások tovább fűzik ezt a párhuzamot. Igen, a nyolcvanas évek második felében, Takács Tamással fémjelzett EAST zenekar a megoldás. Ha tudod mit csináltak a vasfüggöny halványuló árnyékában Pálvölgyi Gézáék, akkor nagyjából sejted, mire számíthatsz a Turbotól. Persze ez csak egy egyszerű párhuzam, ami jól kihallatszik.


Jero basszusfutami adják a markáns énektémák mellett a dalok vázát. Ritka a magyar zenei palettán az ennyire kimunkált felépítés. De ritmus/szólógitár, billentyű és dob vonalon is kiemelkedő zenei teljesítménnyel találkozunk. Talán a klasszikus értelembe vett gitárszólókból van kevesebb, de a riffek minőség és agyassága kárpótol mindezért. Olyan „mastodonos” kavarodások, elszállós pszicho-space rock elemek tűnnek fel, amitől feláll az ember hátán a szőr. Mindez sok esetben megtámogatva fülbemászó refrénekkel. Például az Iránytű annyira talált, hogy szinte slágeres, már-már rádióbarát lehetne, ha a mondanivalót el lehetett volna darálni 3-4 perc alatt. Ez szerencsére nem sikerült, így a mestermű túllépi a hat perces játékidőt.

Mindemellett számos igazán „metalos” megoldást is találunk. Döngölős, fejrázós részekkel. Persze a zenei megoldások mellett legalább annyira fontos a dalszövegek milyensége is az ilyen daloknál. Megnyugtathatok mindenkit, ezen a téren szintén nagyon erős végeredmény született. Összegezve, mindenképpen szerettem volna ideírni, hogy egyre erősödik érzésem szerint a magyar rockzenei közeg. Számomra kellemes érzés, ilyen zenekarokat hallgatni. Bár a köztévés szereplés nekem nehezen értelmezhető, de ez legyen a srácok döntése. (Erről bővebben itt olvashatsz)

Ez egy igen erős zenei és szövegvilággal operáló, összetett muzsika. Leginkább progresszív rock, vagány riffelésekkel, dallamos refrénekkel megtámogatva. Az ötödik Turbo lemez mestermunka, amit minden zeneileg nyitott arcnak ajánlani tudok. Ígérem egy koncertre is eljutok lassan. Létezik, lélegzik a magyar rock zenei undergrund, és ez jó hír.

Értékelés: 5/5



infók:

tracklist:
01. Változz át!
02. Kettévált út
03. Túl a fényeken
04. Sűrű erdő
05. Iránytű
06. A végtelen benned
07. Gravitáció
08. Csillagból emberré
09. Illúzió
10. A híd köztünk

Műfaj: rock
Megjelenés: 2019. október
Kiadó: Pongo Pongo Collective

Itt az egész lemezt meghallgathatod:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése