kvelertak - splid

Az idén tíz éve, hogy a norvég Kvelertak megjelentette első nagylemezét. Óriási hatást gyakorolva előbb a skandináv térségre, majd villám gyorsan Európára is. Első két lemezük agyonnyerte magát, a legnagyobb metal zenekarok vitték magukkal az elvetemült norvégokat, és turnézták körbe a világot… aztán jött a harmadik korong, ami személy szerint nekem nagyon tetszett, viszont nemzetközi mércével jóval szerényebb sikereket könyvelhetett el, mint a kezdeti társai. Nyilván megvan ennek az oka.

De északi barátaink nem csüggedtek, sőt. Átrendezték a sorokat. Egyrészt Ivar Nikolaisen lépett a mikrofon mögé, aki nagyon hasonló orgánummal bír, mint elődje, viszont a tisztább énekek terén sem fogy el a tudománya, mint ahogy ez Erlend Hjelviknek sajnos gyenge pontja volt. Kiadót is cseréltek, sőt, a norvég szövegeket helyenként angolra cserélték, amivel tovább növelték a befogadhatósági tényezőt. Nem mellékesen vendégénekesként beugrott a mastodonos Troy Sanders is egy dalra.

Szóval nyugodtan kijelenthetjük, a Kvelertak új lendületet vett, és igencsak sikerült is elérni azt a célt, amit maguk elé kitűztek. Az új, Splid című korong egyértelműen az első lemez bulisabb hangvételét kívánja megütni, úgy, hogy minden agyafúrtság megmaradt a későbbi útkeresésből. Ha röviden kellene összefoglalnom, talán most került a helyére felépítésében a Kvelertak, aztán hogy mire lesz elég ez a sűrű mezőnyben nem tudom, de annyi fix, nálam ugrottak egy szintet.

Az angol nyelv bevetése sokat segít, kiváló példa erre a nyitó Rogaland című dal. Úgy rúgja rád az ajtó, mint kevés nyitódal, olyan ízes, rock'n rollos gitárszólót, majd ikergitáros játékot kapunk a remek refrén mellé, hogy lehetetlen egy helyben, mozdulatlanul ülnünk a hallgatása közben. A klipes Crack Of Doom szintén szenzációs, megtámogatva Troy mesterrel különös csemege.

Később a kiemelkedő speed/thrash darálásba átcsapó Fanden ta dette hull! szintén nagy kedvenc, nem is beszélve a telitalálat énekdallamokról. A tömörebb, punkosabb számok szintén kiválóak: az Uglas hegemoni instant energiabomba, ráadásul Ivar Nikolaisen itt megmutatja, hogy tiszta éneke is rendben van. Az első hét tétel gyakorlatilag hibátlan: óriási dallamok, kiváló szólók, riffóriások és sodrás végtelenségig.

A lemez utolsó harmada viszont „stílust” vált, mondhatnám úgy is, kicsit leül a dolog. Talán azért, mert ezek a dalok komorabb, sötétebb hangulatúak, tempóban is visszafogottabbak, illetve ezekben némileg visszaköszön a "Nattesferd" útkeresése és progosabb megközelítése. Tökéletesen átgondolt, jól megírt számok ezek is, csak teljesen más atmoszférájúak és megakasztják azt a lendületet , amely addig jellemezte az első 30 percet.

Ezt a lemezt bátran ajánlom minden hangulathoz. Simán lehoz a mély depresszióról is, mert eltereli minden gondolatodat. Ahhoz, hogy meglegyen a teljes kép, minden idegszáladdal a zenére kell koncentrálni, de megéri. Aki pedig eddig is kedvelte mindezt a zenei őrületet, az csalódni nem fog. Sőt olyan mosollyal hallgatja majd a 2020-s év egyik legkiemelkedőbb lemezét, amit nem is gondolt volna soha.

Az előző Kvelertak kritikámat egy ehhez hasonló gondolattal zártam, amit most is teszek. Nem tudom hova futhat ki egy ilyen őrült társaság, mint ez, és erre választ még a negyedik sorlemez sem adott. De az biztos, hogy korának egyik meghatározó bandájaként emlékszünk majd vissza a norvégokra. Nem mellékesen március 10-én lemezbemutató koncert a Dürerben.

Értékelés: 5/5

Info:

tracklist:
01. Rogaland
02. Crack Of Doom (feat. Troy Sanders)
03. Necrosoft
04. Discord
05. Bråtebrann
06. Uglas Hegemoni
07. Fanden Ta Dette Hull!
08. Tevling
09. Stevnemøte Med Satan
10. Delirium Tremens
11. Ved Bredden Av Nihil

Műfaj: progresszív rock / metal

Megjelenés: 2020. február 14.
Kiadó: Rise Records