rammstein - rammstein

Lindemannék tíz év hallgatás után törték meg a csendet, és előbújtak hetedik sorlemezükkel. Persze a történet ettől jóval bonyolultabb, most megpróbáljuk megfejteni. Van egy német zenekar, aki a Mutter környékén felkerült a világtérképre, majd koncertteljesítményével tovább emeltet a tétet, és már minden zenét hallgató homo sapiens ismeri a Rammstein néven elhír(hedt)esült társaságot.

Nyilván mutat valamit, ha egy zenekar tíz évig nem jelentkezik új lemezzel. Nagy megfejtéseket nem szeretnénk összehordani, annyit viszont kijelenthetünk bátran; ügyesen állítgatták a potmétereket élő fellépés és lemezfelvétel között. Azt csinálták, ami jobban megy, ennyire egyszerű ez. (Több más zenekart is idesorolhatunk példaként, lásd Metallica)

Egy annyira markáns megjelenésű alakulat, mint a Rammstein nehezen fog „megújulni”, nincs is rá szüksége. Akik szeretik, azok pontosan emiatt az egyszerűségbe oltott keménység miatt, és az igazán agyas dalszövegeik kapcsán kerültek közel a zenekarhoz. Most sem dobtak el a hidrogénbombát, egyszerűen összeraktak egy meggyőző, tizenegy tételes, cím nélküli, igen komoly lemezt. Amikor jöttek az előfutárok, előbb a Deutschland, majd a Radio igencsak csóváltam a fejem.

Előbbi klipje komplett keleti országok filmgyártásának éves költségvetésből megvalósított, rövidfilm. Eszméletlen video, olyan, amire 10-15 év múlva is fogunk emlékezni. Viszont a dal, ami a vizuál mögött megbújt, kevésbé tetszett. Sőt, egyenesen önnyúlásnak éreztem. Ha hallottad már a dalt, tudod, mire gondolok. Aztán jött a Radio, ami egy teljesen másfajta megközelítése a „rammsteini” örökségnek. Inkább bátor, mintsem hivalkodó. Ezen a környéken éreztem, ezen a korongon lesz még potenciál bőven.

Ez a lemez úgy lesz a kedvenced, hogy közben nem is tudsz róla. De minimum azon jár az eszed, hogy ezeket a kliséket hol hallottam már? Nagyon egyszerű a válasz, valamelyik korábbi Rammstein lemezen. Hogy milyenek a dalok, külön-külön? A klipeseket már láttuk, hallottuk, a véleményemet is leírtam. Viszont a kedvencem egyértelműen a Puppe, konkrétan, amikor először hallottam, egy erős b*zdme’ volt a reakcióm. Ahogy ez a dal pofán vág, olyan nagyon ritkán történik.

Akad a tizenegy tétel között némi töltelék, ami kisebb valószínűséggel kerül majd a koncert programba, ilyen az utolsó tétel, a Hallomann. Gyengébb a Sex című dal is, viszont ott a reakciók miatt biztosan lesznek élő változatok. Annyi szent, megérte várni erre a felvételre. Nem érzem izzadságszagúnak, olyan ez inkább, mint egy késői gyerek, akit nagyon szeretnek a szülei, csak azt is tudják, hogy a diplomaosztóján már nem lehetnek ott.

Zenei teljesítményekről a Rammstein esetében nehezebb beszélni. De amit például ének vonalon hoz Lindemann azt előtt fejet kell hajtani. Pont az ő teljesítménye emeli magasabbra ezt az egész felvételt. Sajnos még nem volt szerencsém élőben látni ezeket a német állatokat, de egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy ezen változtassak. Nem közvetlenül az én zeném ez, de ahogy képes magába szippantani, az nehezen megfogalmazható. Itt lehet a sikerült titka is elásva.

Értékelés: 5/4

infók:

tracklist:

01. Deutschland 

02. Radio

03. Zeig dich

04. Ausländer 

05. Sex 

06. Puppe 

07. Was ich liebe 

08. Diamant

09. Weit weg

10. Tattoo

11. Hallomann

Műfaj: rock

Megjelenés: 2019. május 17.
Kiadó: Universal