2019. május 23., csütörtök

rammstein - rammstein

Lindemannék tíz év hallgatás után törték meg a csendet, és előbújtak hetedik sorlemezükkel. Persze a történet ettől jóval bonyolultabb, most megpróbáljuk megfejteni. Van egy német zenekar, aki a Mutter környékén felkerült a világtérképre, majd koncertteljesítményével tovább emeltet a tétet, és már minden zenét hallgató homo sapiens ismeri a Rammstein néven elhír(hedt)esült társaságot.

Nyilván mutat valamit, ha egy zenekar tíz évig nem jelentkezik új lemezzel. Nagy megfejtéseket nem szeretnénk összehordani, annyit viszont kijelenthetünk bátran; ügyesen állítgatták a potmétereket élő fellépés és lemezfelvétel között. Azt csinálták, ami jobban megy, ennyire egyszerű ez. (Több más zenekart is idesorolhatunk példaként, lásd Metallica)

Egy annyira markáns megjelenésű alakulat, mint a Rammstein nehezen fog „megújulni”, nincs is rá szüksége. Akik szeretik, azok pontosan emiatt az egyszerűségbe oltott keménység miatt, és az igazán agyas dalszövegeik kapcsán kerültek közel a zenekarhoz. Most sem dobtak el a hidrogénbombát, egyszerűen összeraktak egy meggyőző, tizenegy tételes, cím nélküli, igen komoly lemezt. Amikor jöttek az előfutárok, előbb a Deutschland, majd a Radio igencsak csóváltam a fejem.

Előbbi klipje komplett keleti országok filmgyártásának éves költségvetésből megvalósított, rövidfilm. Eszméletlen video, olyan, amire 10-15 év múlva is fogunk emlékezni. Viszont a dal, ami a vizuál mögött megbújt, kevésbé tetszett. Sőt, egyenesen önnyúlásnak éreztem. Ha hallottad már a dalt, tudod, mire gondolok. Aztán jött a Radio, ami egy teljesen másfajta megközelítése a „rammsteini” örökségnek. Inkább bátor, mintsem hivalkodó. Ezen a környéken éreztem, ezen a korongon lesz még potenciál bőven.

Ez a lemez úgy lesz a kedvenced, hogy közben nem is tudsz róla. De minimum azon jár az eszed, hogy ezeket a kliséket hol hallottam már? Nagyon egyszerű a válasz, valamelyik korábbi Rammstein lemezen. Hogy milyenek a dalok, külön-külön? A klipeseket már láttuk, hallottuk, a véleményemet is leírtam. Viszont a kedvencem egyértelműen a Puppe, konkrétan, amikor először hallottam, egy erős b*zdme’ volt a reakcióm. Ahogy ez a dal pofán vág, olyan nagyon ritkán történik.

Akad a tizenegy tétel között némi töltelék, ami kisebb valószínűséggel kerül majd a koncert programba, ilyen az utolsó tétel, a Hallomann. Gyengébb a Sex című dal is, viszont ott a reakciók miatt biztosan lesznek élő változatok. Annyi szent, megérte várni erre a felvételre. Nem érzem izzadságszagúnak, olyan ez inkább, mint egy késői gyerek, akit nagyon szeretnek a szülei, csak azt is tudják, hogy a diplomaosztóján már nem lehetnek ott.

Zenei teljesítményekről a Rammstein esetében nehezebb beszélni. De amit például ének vonalon hoz Lindemann azt előtt fejet kell hajtani. Pont az ő teljesítménye emeli magasabbra ezt az egész felvételt. Sajnos még nem volt szerencsém élőben látni ezeket a német állatokat, de egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy ezen változtassak. Nem közvetlenül az én zeném ez, de ahogy képes magába szippantani, az nehezen megfogalmazható. Itt lehet a sikerült titka is elásva.

Értékelés: 5/4



infók:

tracklist:
01. Deutschland 
02. Radio
03. Zeig dich
04. Ausländer 
05. Sex 
06. Puppe 
07. Was ich liebe 
08. Diamant
09. Weit weg
10. Tattoo
11. Hallomann

Műfaj: rock
Megjelenés: 2019. május 17.
Kiadó: Universal 

3 megjegyzés:

  1. Hát szerintem a Rammstein a magyar Tankcsapda.
    Sose tudtak zenélni aztán meg már nem is akartak.
    Volt pár jó számuk és ennyi. Különlegesek, de zeneileg botrányosan gyengék. Attól még teljesen megértem azokat, akik szeretik. Ez pedig különösen gyenge lemez főleg 10! év után.

    VálaszTörlés
  2. Azt vágod Jancsi, hogy az összes értékelés eltűnik?
    Némelyiknél több értékelés is volt (pont) és már semmi.
    Valami szar van a levesben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Figyeltem én is, viszont van amikor visszaugrik. Nem igazán értem a hibát! :)

      Törlés