palehørse – palehørse

Így rögtön kezdésnek bevallanám, hogy annyira sok információ nem áll rendelkezésemre erről az egyébként is debütáló anyagról. Találtam azért, de így nagyjából és többségében a saját érzéseim fogják alkotni ezen írás gerincét.

Azonban azt is rögtön kezdésképpen szögezném le, hogy ez a cucc bizony az (azt a ku..a, de bitang jó ez a zeneeeeee!), kategóriába esik. Csak, hogy tudjátok mi vár rátok, ha esetleg meg is hallgatjátok. Az úgy volt, hogy mostanában csak böngésztem, böngésztem, meg még egy kicsit böngésztem, és találtam is pár, hát jó-jó, hallgatni sem rossz albumot, de ez felrobbantott. Nem másról van szó, mint a Palehørse – Palehørse névre keresztelt debütáló anyagáról. 

Mit is tudunk róluk? Ezek a finn fiúk már tíz éve a pályán vannak, bár korábban Amendfoil néven futtatták magukat. Saját kiadású anyaguk is létezik, de ebbe most nem másznék bele. Megvallom, nem is ismerem. Most csak és kizárólag, ezzel az új névvel kiadott albummal foglalkoznék. Időszámításunk utáni, kettőezer tizenkilencedik év, április ötödikén jelent meg a lemez, az Indie Recordings gondozásában. A játékidő negyven perc és nincs megállás. Nem kell leülni, mert folyvást lendületben tart. Ahogy olvastam egy cikkben, ugye abban, amit találtam, „a korong csupa energikus, pozitív felhangú, összességében kellemes dalt tartalmaz, ami tökéletes aláfestő zene az embereket tavasszal elöntő hormon,- és életkedvlökethez.”. (Rozsdagyár) 

Kénytelen voltam átemelni, mert teszik ez a mondat. Én viszont még annyit hozzátennék, hogy nem kell ehhez az anyaghoz az újjászületés évszakának, rózsaszín ködében lubickolni, hogy élvezzük. Lehet ezt nagyon mély hangulati vermekben is bömböltetni, mert megragadja a tököd és rángat kifelé. Ami tény, hogy igazi energiabomba. Nem lehet rá nem léggitározni, ugrálni, az üvöltős részeknél az énekes-gitáros Lassi Mäki-Kalaval együtt üvölteni, pedig még csak a szöveget sem volt idő megtanulni. 

Ha már vaskos barátunknál tartunk, meg kell említeni technikás gitárjátékát és igen széles skálán mozgó énekhangját. Nem is fukarkodik vele, megmutatja, mit tud. Alapvetően tiszta énekhangú, igazán dallamos, de tényleg, fülbemászóan dallamos számokról van itt szó, melyek amikor, és ahol kell, csapnak át érdességbe, üvöltésbe, akár rövidke hörgésbe, pont annyira, amennyire kell. 

A zene frontján ugyan ez a helyzet. Stílusok sokszínű kavarodása, igazán képzett és technikás zenészektől. Mint akár Samu Honko igen változatos, a Catharsis-ban szinte, már-már death metálos dobolása. Itt kéne felhördülni, hogy ó, abból semmi jó nem sül ki, meg már halálba unjuk a minden honnan kavaró, érthetetlen progot. Na ja. De ez nem az, nem-nem. Itt, mint már korábban az énekhangnál is említettük, pont annyi van mindenből, és pont ott, amennyi és ahol kell. Egyik sincs túlzásba véve, és nincsenek oda nem illő, idegesítő művészkedések, csak mert annyira profik, hogy muszáj megmutatniuk. Amúgy azok. 

Dinamikus, változó, profi az egész album. Ami pedig még megkoronázza a dolgokat, vagy felteszi a cseresznyét a hab tetejére, kinek, hogyan tetszik, az a folyamatos kettős vokál hatása, mely könnyedebbé, és ha lehet, még élettel telibbé teszi az egész anyagot.

Külön nem elmélkednék a dalokról magukról, mert egytől egyig remek szerzemények, és mindegyikük magáért beszél. Meghallod és tudni fogod, hogy ez jó. Egyetlen dologtól félek csupán. Méghozzá, hogy megcsömörlésig fogom hallgatni, és úgy ját, mint a Baroness-Purple korongja. Egy év pihenő, mire újból elővettem, de még mindig csudijó, azaz már megint, de kellett az-az év. Mégis azt ajánlom, csak hallgassátok unalomig, mert jelenleg az egyik legjobb újdonság, amit találtam. 

5/5 (Részegen 5/6 ;) )

Nagy Géza

infók:

tracklist:

01.  Dead Wrong

02.  Pale Horse

03.  The Passenger

04.  Darken Waters

05.  Catalyst

06.  Catharsis

07.  Odious

08.  Less Than a Ghost

09.  Omnivore

10.  Quicksand

Műfaj: rock

Megjelenés: 2019. április 5.
Kiadó: Indie Recordings