2015. június 30., kedd

high on fire - luminiferous

Mond neked valamit a High On Fire név? Nem. Elég baj, pedig két igen komoly nyomot is hagytak már kis hazánkban. 2003-ban egy Mastodon koncert teljes értékű vendégeként vertek szét egy szórakozóhelyet Gödöllőn, de 2010-ben a Metallica előtt is megcsodálhattad őket a Puskásban. Talán inkább nézzük zenei oldalról. A Mastodon párhuzam megjelenésben, őrületben mutatkozik, ezen kívül fogsz találni korai Sabbathot és jó pár Motörhead felütést is a muzsikában. Matt Pike és csapata mindezt olyan formán gyúrja önálló, jellegzetes, feledhetetlen muzsikává, aminek messze földön nincsen párja.

Nem viccelek, agyon fog verni a Luminiferous-ra keresztelt új lemez. Mindenképpen hallgasd meg, ha az első bekezdésben felsorolt bandák valamelyikét egy kicsit is csíped. Pike ősi orgánuma mindent visz, talán hasonlít Lemmy hangjához, de azért itt egy kicsivel összetettebb énekest találunk. Aztán a mesebeli szólók megint csak kapnak egy csillagos ötöst, és ha még hozzáteszem, hogy a felállás egygitáros, akkor mit mondasz?

Bizony, ezt a felfoghatatlan hangorkánt egy trió varázsolja a hangfalakba. Ami nem kis teljesítmény, még akkor is, ha a stúdiófenomén Kurt Ballou keverte az anyagot. A bemutatkozó EP után hetedik sorlemezként érkezett Lumi’ össze-vissza ver maga körül mindent. Tarol a szaksajtóban, tarol minden fórumon, joggal és megérdemelten. Kibaszott jó lemez, és nem is biztos hogy kellene ezt tovább magyarázni.

A dalok hossza, formája, felépítése mind messzemenően profi. Nincsen semmi túlreagálva, minden pont oda került, ahova kellett, hogy kerüljön. Megpróbálok pár igazán szép dolgok kiemelni, valami értelmet adva a posztnak. A The Sunless Yearst végig ízletesen, fokozatosan támad, de az a kiállás a végén, önmagában zseniális. Aztán ott a The Falconist, igen egy középtempós, „motörheades” téma, de a végén érkező témázgatás, az hogy tetszik? Mert szerintem beszarás.

Ha gyenge pontot kellene keressek a lemezen, talán a záródalt jelölném. A The Lethal Chamber énekrésze némileg zavar, de nem fogok egy ilyen kiválóra sikerült lemezt egy általam kevésbé kedvelt acsarkodás miatt lehúzni. Simán megüti a szintet, esetleg én lehagytam volna, de ennyi.

Az egész atmoszféra, az a mocskos őrület, amit teremtenek ezek az amerikai fickók, az semmiképpen nem nevezhető mindennaposnak. Remélem hamarosan egy koncerten is megleshetem, hogyan alakul ki ez a hangulat a világot jelentő deszkákon.

Értékelés: 5/5
Infók:

Tracklist:
1. The Black Plot
2. Carcosa
3. The Sunless Years
4. Slave the Hive
5. The Falconist
6. The Dark Side of the Compass
7. The Cave
8. Luminiferous
9. The Lethal Charmer

Műfaj: doom metal, stoner rock
Megjelenés: 2015. június
Kiadó: eOne

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése