2016 óta újra Axel és Duff társaságában nyomult gitárhősünk, a Guns’n’Roses újraegyesülés kapcsán. Valahogy mégis maradt ideje összerántani régi barátait és megcsinálni ezt a végtelenül lendületes, örömzenélésre utaló új lemezt. Amit bizonyos sajtótermékek „iparos munkának” tituláltak, én viszont az gondolom, hogy bárcsak ilyen minőségben jönnének a „fél-komolyan” vett alkotások. Itt szó nincs erről, csak valamivel több időt igényel a felvétel Számos réteg bujkál a felvételen, kiváló dalokba sűrítve.
"Izgatott vagyok az új műsor miatt, amit erre a albumra összeraktunk, vannak nagyon menő nótáink és az élő hangulatot is elkaptuk. Már nyolc éve dolgozom Myles-szal, Brenttel és Toddal. Remek utunk volt eddig is, zenekarként pedig egyre jobbak leszünk, ami nagyszerű. Az előző turné óta Frank is velünk van, úgy érzem sikerült elcsípnünk azt a kreatív hullámot, ami egyértelműen lejön majd az új műsorról is." – fogalmazott Slash egy, az új lemezzel kapcsolatos interjúban.
Egyértelmű, hogy Slashre jó hatást gyakorolt a Guns újrateremtésének sikere. Könnyed, a riffek egy része, mintha a belebegtetett ’roses lemezre készült volna. De ki lenne képes külön kezelni egy Slash méretű talentum munkásságát, pláne egy ilyen szituációban. Szóval jöhet nekem bárki azzal, hogy ez „mellékvágány”, meg nem feltétlenül méltó mindez Slash számára, ez nagyon nagy butaság. Myles Kennedy miért vállalna szerepet egy olyan munkában, amire rá lehet sütni ilyen nevetséges bélyegetek?
Igazából az összes dal remekül illeszkedik a gitáros életművébe, ezzel megint csak felesleges vitatkozni. A ritmus szekció megfelelően hozza azt az atmoszférát, ami a szólógitáros játékát megilleti. Ha kell megfelelően feszített, viszont ha lazaság jön, pontosan reagál minden rezdülésre. Ráadásképp az egész hullámzás akár egy dalon belül képes megvalósulni. Nagyon átgondolt zenei megoldásokkal operálnak a srácok.
Most elérünk ahhoz a ponthoz, ahol kritikát kell megfogalmazni. Kennedy hangját lehet szeretni, kiváló énekes, számos előnnyel. Viszont meglehetősen zártan énekel, esetenként színpadias, ami nem új keletű, sőt már-már Myles egyedisége, mégis szokni kell egy-egy új lemez hallatán. Én magam csípem, bizonyos Guns dalokat nagyon eltalált, az „összeesküvők” mindhárom lemezén nagyot megy, az Alter Brigde önmagáért beszél. Mégis ott rejtőzik a hangjában valami, ami néha sok. Nem tudnám pontosabban megfogalmazni mi az, de ez az érzés az első perctől ott motoszkál bennem, amióta követem a munkáit.
A végkövetkeztetés egyértelmű, nagyon szórakoztató lemez a Living the Dream. Pontosan illeszkedi a zenekar munkájába, akár külön Slashként tekintünk rá, akár csak a The Conspirators harmadik albumaként. A hangzása pazar, amin semmi meglepő sincsen. Viszont ez a förtelmes borító nem tudom kinek az ötlete, iszonyat. Ezért fél pont levonás a mesternek! :)
Értékelés: 5/4,5
Egyértelmű, hogy Slashre jó hatást gyakorolt a Guns újrateremtésének sikere. Könnyed, a riffek egy része, mintha a belebegtetett ’roses lemezre készült volna. De ki lenne képes külön kezelni egy Slash méretű talentum munkásságát, pláne egy ilyen szituációban. Szóval jöhet nekem bárki azzal, hogy ez „mellékvágány”, meg nem feltétlenül méltó mindez Slash számára, ez nagyon nagy butaság. Myles Kennedy miért vállalna szerepet egy olyan munkában, amire rá lehet sütni ilyen nevetséges bélyegetek?
Igazából az összes dal remekül illeszkedik a gitáros életművébe, ezzel megint csak felesleges vitatkozni. A ritmus szekció megfelelően hozza azt az atmoszférát, ami a szólógitáros játékát megilleti. Ha kell megfelelően feszített, viszont ha lazaság jön, pontosan reagál minden rezdülésre. Ráadásképp az egész hullámzás akár egy dalon belül képes megvalósulni. Nagyon átgondolt zenei megoldásokkal operálnak a srácok.
Most elérünk ahhoz a ponthoz, ahol kritikát kell megfogalmazni. Kennedy hangját lehet szeretni, kiváló énekes, számos előnnyel. Viszont meglehetősen zártan énekel, esetenként színpadias, ami nem új keletű, sőt már-már Myles egyedisége, mégis szokni kell egy-egy új lemez hallatán. Én magam csípem, bizonyos Guns dalokat nagyon eltalált, az „összeesküvők” mindhárom lemezén nagyot megy, az Alter Brigde önmagáért beszél. Mégis ott rejtőzik a hangjában valami, ami néha sok. Nem tudnám pontosabban megfogalmazni mi az, de ez az érzés az első perctől ott motoszkál bennem, amióta követem a munkáit.
A végkövetkeztetés egyértelmű, nagyon szórakoztató lemez a Living the Dream. Pontosan illeszkedi a zenekar munkájába, akár külön Slashként tekintünk rá, akár csak a The Conspirators harmadik albumaként. A hangzása pazar, amin semmi meglepő sincsen. Viszont ez a förtelmes borító nem tudom kinek az ötlete, iszonyat. Ezért fél pont levonás a mesternek! :)
Értékelés: 5/4,5
infók:
tracklist:
01. The Call of the Wild
02. Serve You Right
03. My Antidote
04. Mind Your Manners
05. Lost Inside the Girl
06. Read Between the Lines
07. Slow Grind
08. The One You Loved Is Gone
09. Driving Rain
10. Sugar Cane
11. The Great Pretender
12. Boulevard of Broken Hearts
01. The Call of the Wild
02. Serve You Right
03. My Antidote
04. Mind Your Manners
05. Lost Inside the Girl
06. Read Between the Lines
07. Slow Grind
08. The One You Loved Is Gone
09. Driving Rain
10. Sugar Cane
11. The Great Pretender
12. Boulevard of Broken Hearts
Műfaj: hard rock
Megjelenés: 2018. szeptember
Kiadó: Snakepit Records
Kiadó: Snakepit Records
Hat nem tudom Jani. Nalam nagyobb Gunsos nem letezett. Még te se. Jo volt az elso es a masodik Slash lemez es utana kifujt. Ebben nem volt tobb. Kar. Az elozo kifejezetten gyenge volt. Jo, ha volt rajta 3 jo szam. Ezen se jobb a helyzet. Ez ugyan nem csak “hősünk” hibaja, hanem Milesé. A paliban volt par jo Alter B. album (most utobbiak es a sajatja se uti meg a kozepes szintet se) es talan kett Slash. Azota uncsi es olyan, mintha kenyszeritenek egy stukkerral, h enekeljen. Ugyanazt enekli 10 eve es semmi otlet, semmi tűz. (Nem a hangjat szidom, enekelni tud, csak megujulni nem). Ő egy atlagon feluli hanggal rendelkezo, de nem tul okos zenesz. Ezzel igy egyutt marad siman kozepszeru. Visszaterve Slash hozza a szintet, de semmi ujat, semmi izgit nem mutat. Miles ugyanez, csak ő egy senki Slashez kepest. Szep egymasratalalas volt, de nincs benne több. Ezt a vonalat el kene engedni szerintem. Slash foglalkozzon a Gunssal, mert Axl-lel verhetetlenek, kulon-kulon meg... ezt mindenki latja. Ennyi van benne. Miles meg a kozepes Alter Bridge-ben van jo helyen szerintem. Ez messze van egy jo albumtol. Nagyon messze. Kozepeskenek is csak talan azert mondanam, mert elfogult vagyok Slash miatt. Szoval meg egyszer: semmi izgalom, semmi meglepi, semmi okosság. Helyette unalomig ugyanaz, onismetles, eroltetett dallamok es enektemak. Szamomra ez edes keves. Tudom, h mas teszta, de en peldat statualnek az Alice In Chains-szel.
VálaszTörlés