2018. november 19., hétfő

greta van fleet - anthem of the peaceful army

Találtam a napokban egy fiatal michigani zenekart, akinek meglehetősen őrült neve mögött nagy megdöbbenésemre egy friss Led Zeppelin klón bújt meg. Első feleszmélésem után kezdtem el keresni, hogy pontosan mi is ez, mert ilyen hasonlóságot két énekhang (Josh Kiszka vs. Robert Plant) között talán még soha nem tapasztaltam. Komolyan családi kötődést gyanítottam a háttérben!

Miután a lehullott államat sikeresen összekaparásztam, mélyebben belemerültem a Greta Van Fleet első nagylemezének, a Anthem Of The Peaceful Army hallgatásába és rengeteg dolog jutott eszembe. Van-e annak értelme, hogy egy fiatal, feltörekvő csapata ilyen egyértelműen nyúljon a hetvenes évek egyik legnagyobb legendájának munkásságához. Értsd jól, van-e annak értelme, hogy ilyen tagadhatatlanul majmolnak, újragondolnak, fene tudja mit csinálnak, de pont olyan mintha egy új Zeppelin korongot hallgatna az ember.

A Kiszka tesók által életre hívott zenekar, (három testvér is a csapatot erősíti) megszólalásig, de koncertfelvételeket böngészve látványra szintén egy jó kövér majmolás. A szó legjobb értelmében, hiszen ez esetben kijelenthetjük, így valahogy mégis van értelme mindennek. A srácokban mozgolódó potenciál a szakma összes nagykutyáját izgalomba hozta, és máris megkapták a mainstream irányába történő elmozdulást. Ami véleményem szerint értelmetlen, hiszen itt egy velős Zeppelin „emlékzenekarról” beszélünk, ami akkor is felkelti az emberek érdeklődését, ha csak a video megosztókon nyomulnának.

Az biztos, ezek a kiadóóriások és megmondó embereik valamelyest tompították a srácok ösztönösségét, azt a fajta nyersséget próbálták kivezeti a társaságból, ami az előző EP-n (link) még bőven ott bujkált a tinédzser előadók bőre alatt. Persze ez mind az eladhatóság oltárán elkövetett áldozat. (kiváló példa erre a You’re The One című dal) Ezt nem szabad túlzásba vinni, mert ennek a zenének pont az ösztönösség véleményem szerint a lényege.

Annyi bizonyos, a srácok egy jelentős fordulóponthoz értek rövidke zenei karrierjüket tekintve. Remélni tudom csak, hogy nem ülnek fel a fent említett üzletemberek érdekeinek, és indulnak el az amerikai rock rádiók irányába. Olyan banda számolatlan akad, itt viszont megvan egy olyan tehetség faktor, amit bűn lenne abból az irányból megölni. Azok, akik ilyen zsigeri módon szólaltatják meg a 70’s évek klasszikusait, nem szabad nem szárnyalni hagyni.

Persze az egész cucc inkább előadásmódjában ragad magával, új témák, és nagy megfejtések nincsenek. Egy nagyon tehetséges társaság van, akik képesek úgy tálalni valamit, ami most egyrészt újra fénykorát éli, másrészt viszont kifejezetten ritka az ennyire őszinte megvalósítása. A lemez második fele elfárad, talán most is elég lett volna egy EP. De ne okoskodjam túl, hallgasd meg, és döntsd el Te magad, hogy ennek van-e értelme.

Értékelés: 5/4


infók:

tracklist:
01. Age of Man
02. The Cold Wind
03. When the Curtain Falls
04. Watching Over
05. Lover, Leaver
06. You're the One
07. The New Day
08. Mountain of the Sun
09. Brave New World
10. Anthem
11. Lover, Leaver (Taker, Believer)

Műfaj: rock
Megjelenés: 2018. október 19.
Kiadó: Republic


3 megjegyzés: