2018. május 3., csütörtök

oceans of slumber - the banished heart

Sokszor megkaptam már azt az észrevételt, hogy döntő többségben a „jobb” lemezeket kritizálom. Nem vállalva azt a felesleges kockázatot és időpocséklást, hogy tucat tételekkel időzzem. Ez a most következő Oceans Of Slumber lemez esetén sem változik, maximum annyit, hogy valamivel nyitottabban álltam ehhez az atmoszférikus death metal anyaghoz. Alap esetben nem hallgatok ilyen zenéket, viszont itt az a feeling, amit megteremtenek ezek a dalóriások, nem tudott szó nélkül megülni bennem.

Ha megfelelő súlyú, agyafúrt, esetenként elszállós zenére vágysz, nehéz lenne ebben a felhígult mezőnyben jobbat találni. Mondom ezt úgy, hogy a csapattal a The Banished Heart című lemezük kapcsán ismerkedtem meg. Szóval új a kapcsolat, viszont nagyon erősen kezdődik.

Megpróbálom szavakkal körülírni, mit hallottam a lemezen, és talán még arra is teszek egy próbát, hogy a miliőt megfogalmazzam. Valami olyasmit képzelj el, ahol a death/extrém-progos/doomos metal elemek meg vannak támogatva egy angyali, női énekhanggal. Vadul hangzik elsőre, viszont ahogy ez megvalósul itt, az messze nem vad. Sőt! Mindezt úgy valósítják meg, hogy Cammie Gilbert énekesnő nem rendelkezik egyedi hanggal, pusztán őstehetség. Annyira harmonizál a helyenként igen mély zenei megoldásokkal, hogy a hideg ráz!

Persze ellensúlyozva van az egész. Amikor már több a zongora és az angyali ragyogás jön Sean Gary hörgős betéte, amivel visszazökkent a szomorú valóságba, miszerint az életet csak nagy meló árán találod szépnek. Nyilván vannak negatív tényezők, számomra a műfaj nagyon nehezen emészthető kliséje, a végletekig tördelt ütem. Sok esetben elveszi számomra a dal/dallam értékét. Aztán ott van még a meglehetősen steril módon rögzített gitárhangzás. Valahogy mocskosabb megszólalást kívánna a fülem. Ez szintén nem valósul meg.

Több helyen hosszabbak, nyújtottak a dalok, nekem unalmas egyes részeiben. De ettől ez még egy mestermű, csak a teljes összhang míg várat magára. Ott jár már a határon, de van még egy szint, amit meg lehet(ne) ugrani. Én nagyon szorítok az Oceans-nak, hogy mindez sikerüljön. Kellemes meglepetés volt összefutni egy ilyen lemezzel. Biztos vagyok benne, hogy sokáig járja majd a lejátszókat nálam.

Értékelés: 5/4


infók:

tracklist:
01. The Decay of Disregard
02. Fleeting Vigilance
03. At Dawn
04. The Banished Heart
05. The Watcher
06. Etiolation
07. A Path to Broken Stars
08. Howl of the Rougarou
09. Her in the Distance
10. No Color, No Light
11. Wayfaring Stranger

Műfaj: extrém metal
Megjelenés: 2018. március
Kiadó: Century Media Records

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése