amberjack - storm

Amberjack néven újabb magyar rock zenekarra bukkantam. Bemutatkozó lemezük valahol az Ozone Mama és a The Trousers között helyezkedik el zeneileg. Szándékosan magyar példákkal éltem, hiszen arra akarok kilyukadni, egyre szélesebb a magyar paletta a vintage rock vonalon. Ez kiváló hír, igazán hiánypótló felvételek kerültek köztudatba az elmúlt években. Persze lehet én ébredtem lassabban, de nagyon tetszik, amit a Storm címre keresztelt lemezen hallok.

Sárgafarkú fattyúmakréla, ezt jelenti az Amberjack. Jó névválasztás, tökéletesen összeillik a zene és a név mögött rejtőző harmónia. Persze ettől még a lemez lehetne szar, de ez ügyben is megnyugtathatok mindenkit, csodaszép, ötletes, kerek az egész felvétel. Végig fent tartva a figyelmet. Dallamvilága színes, jól kivehető megoldások sora teszi könnyen emészthetővé a lemezt.

Láng Vince hangja pont olyan, amit a zene megkövetel. Nem több, nem kevesebb, mégis bársonyosan simul minden témára. Öröm, ha egy munka a legfontosabb elemeiben ilyen profin van kidolgozva. Személyes kedvencem a gitár. Mind a hangzása, megszólalása, mind pedig a feelinges szólók egyaránt levesznek a lábamról. Régen hallottam ilyen ízlésesen eltalált gitár soundot.

A teljes lemez lendületes, a témák élénk variálása egy pillanatra sem teszi unalmassá a történetet. Persze nem kellett a srácoknak feltalálni semmit, a műfaj adott határvonalait nem lépik át egy pillanatra sem, viszont minden lehetséges eszközt bevetnek a további színezés kedvéért. Női vokál, zongora. Nem mellesleg ötletes szövegvilággal operálnak.

Nekem a gyorsabb dalok tetszenek jobban, de a tábortűzi ballada sem rossz. Man’s Gotta Do a címe, ha a ma esti szalonnasütéshez új dalt kerestek a haverokkal. Komolyra fordítva a szót, bár szőrszálhasogatásnak tűnhet, a kelet-európai akcentus picit zavaró. Aki tud jobbat, csinálja, félreértés ne essék! Ráadásképp, egy kelet-közép európai zenekar ízét is adhatja a nyugati közönség előtt mindez. Mert ebben a formációban, ezekben a szerzeményekben bőven benne van a tágabb ismertség megszerzése.

Az első bekezdésben említett két magyar banda párhuzamában talán meg kell említsem, itt egy árnyalattal több blues beütést találok. Kicsit a gitárhangzás is ebbe az irányba mozdítja számomra a hallottakat. Ami egyáltalán nem gond, sőt, így szélesebb ívet érinthetnek a srácok. Akik nem mellesleg a Pulzus tehetségkutató 2016-s győztesei.

A lemez hangzása kiváló, erről a budapesti TrashHill stúdió két munkatársa Csobánczi Péter és Szűcs Szabolcs tehet. Szép munka! Nagyon kíváncsi lennék, mit nyújtanak a srácok élőben, így nagy erőkkel vadászom majd a vidéki fellépéseket. Csak így tovább, ez egy helyes út első állomása!

Értékelés: 5/4,5


infók:

tracklist:
01. Overcast
02. Coulda Been Love
03. Cockroach
04. Sleepover (At The Mosh Pit)
05. My Sister
06. Kingdom ot the Ants
07. I Don't Give
08. Man's Gotta Do
09. Anything
10. White Boy Blues

Műfaj: hard rock
Megjelenés: 2017. június
Kiadó: GrundRecords

1 megjegyzés: