kreator - gods of violence

Mille Petrozza és méltán híres thrash csapata a Kreator új lemezzel jelentkezett az év elején. A Nuclear Blast gondozásában érkezett, Gods Of Violence című, tizennegyedik sorlemezük távolodik a klasszikus thrash vonaltól, pláne a germán hagyományoktól. Ettől még egy igencsak érdekes felvétellel rukkoltak elő, de én valamivel tökösebb anyagra számítottam.

A 35 éves pályafutást maga mögött tudó metalóriás számos hullámvasúton jutott el oda, ahol ma tanyázik. 2001-s újraéledésük nagy hatást gyakorolt rám, de mára kicsit fakult a kép. Az biztos, hogy a finn Sami Yli-Sirniö az egyik legjobb kezű gitáros a színtéren, viszont az általa játszott dallamok lökik egyre távolabb a Kreatort a valódi, csontig hatoló thrash metáltól. Persze ez a saját véleményem, érzéseimre hagyatkozva.

A Gods Of Violence ötven perce több mint korrekt. Petrozza „papa” jellegzetes énekhangja és megszólalása ezerből is felismerhető. Számomra libabőr, amikor hallom. A dalok szintén nagyon átgondoltak, megérleltek, profi munka. Ellenben azt érezni rajtuk, hogy a robotpilóta gombot benyomva, sorozatgyártás áldozatai lettek.

Végig nyomon követhető az a power metal harmónia, ami a fent említett érzést kiváltja belőlem. Persze a thrash metal keretei nem túl szélesek, bent maradni a műfaj határain és azon belül élvezetesnek, ötletesnek maradni nem túl egyszerű. Ez az, ami nem sikerült az olasz felmenőkkel büszkélkedő frontembernek és csapatának. Ami korántsem probléma, viszont a törzsközönség biztosan elfanyalodik, ha meghallja ezt a lemezt.

A tizenöt évvel ezelőtti visszatérés, a gyökerekhez való leásás nagyon jól állt a csapatnak, ebből én már nagyon kevés dolgot hallok. Érdekes ez, hiszen azt próbálom ide írni, hogy a lemez túlságosan dallamos. Ez nem követelmény egy thrash legendától. Sőt! Vagányabban oda kellett volna vágni, bitang erős témákat felvonultatni a kellemes hangulatból pedig engedni kicsit. Egy Kreator lemez ne legyen fülbemászó…

Biztosan lesznek százával olyan fiatalok, akik majd erre a lemezre esküsznek. Milyen kifinomultan szélesítik saját határaikat az öreg rókák. Igen, lehet így gondolkodni, számomra viszont nem ilyen a jó Kreator lemez. Mondom ezt akkor is, ha alapvetően a felvett hanganyaggal semmi problémám, és minimum korrektnek érzem.

Szóval ebből az öncáfolatból igen nehezen fogok kikanyarodni, tovább talán nem érdemes magyarázni, aki akarta megértette, mire gondolok. Kiemelkedő, húzó nótát sem találtam a lemezen, egységesen átgondolt, összeszedett anyag, ahol a dallamok több szerepet kapnak a kelleténél. Pont.

Értékelés: 5/3

infók:

tracklist:
01. Apocalypticon
02. World War Now
03. Satan Is Real
04. Totalitarian Terror
05. Gods Of Violence
06. Army Of Storms
07. Hail To The Hordes
08. Lion With Eagle Wings
09. Fallen Brother
10. Side By Side
11. Death Becomes My Light

Műfaj: thrash metal / power metal
Megjelenés: 2017. január
Kiadó: Nuclear Blast

1 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy ezért sokan akasztanának majd. Az a baj, hogy ilyen ének mellet számomra bármilyen profi és akár a legjobb muzsika is hallgathatatlan lenne.

    Undorító és nevetséges. Beteg varjú

    VálaszTörlés