2016. október 20., csütörtök

twelve foot ninja - outlier

A minap kaptam egy zenekarötletet, „nézd ezt meg, tiszta Faith No More”! Na mondom, oké, ki lehet olyan agyament, hogy FNM nyomára lépjen és megpróbálkozzon valami hasonlóval?! Az előadó a Twelve Foot Ninja, második lemezük címe, amit fent említettek, az Outlier. Ez a kiindulási pont, ahol még nem tisztázott, hova fut majd ki ez a kritika, de annyi bizonyos, hogy egy igen érdekes darabra bukkantam.

Elnézegetve a borítót, valami amerikai, modernkedős riffbandára számítottam, a Five Finger Death Punch környékéről. Túlságosan nem mentem mellé, leszámítva, hogy a csapat ausztrál, csöppet sem veszik magukat komolyan, ellenben tartalmaz zenéjük bőven az amerikai zenekar vonásaiból. Persze van itt bőven más nyúlás is. A Faith No More egyrészt azért, mert Nik Etik énekesnek igazán hasonlatos hangja van, mint Patton mesternek, másrészt zenei megoldásokban szintén visszaköszön néhány ismert tétel.

Aztán lesz itt bőven jazz, funky, némi bossa nova, és ha ez még mindig kevés, 70-s évek disco és jó pár popos elem. Ez még nem lenne kizáró ok, hiszen van több zenekar, aki ügyesen keveri a merőben eltérő zenei vonalakat, és érnek el vele kiváló hangulatot. Csodás példája ennek a Patton féle klasszikus. További hasonlóság a színtiszta „kreténkedés”, ami végig jól nyomon követhető. De ez ettől még rohadtul nem eredeti, sőt!

Tehát a legnagyobb problémámhoz el is jutottunk gyorsan. Könnyen emészthető a lemez, fülnek kedves, de maradandó alkotás nincs a korongon. Olyan ez, mintha egy profi zenész társaság egy buli kedvéért nekifog a kedvenc motívumainak összegyúrásához. Sok helyen csak egymás mögé vannak dobálva a dolgok, olyan merészségek, amit az én agyam már nehezen fogad.

A saját stílus kialakítása még várat magára. Visszahallgatva a debütáló, első lemezét a Tizenkét Lábnyi Nindzsának hallható fejlődés van. Mondhatnám azt is, hogy nem kevés, de ettől még ez messze nem eredeti. Egy nagy kupac nyúlás, amit jó ízléssel kotyvasztanak, de a saját ötleteket, a kreativitást képtelenség felfedezni.

Félre ne értsetek, képzett, ügyes zenészek alkotják a csapatot, próbálnak nagyon merészek lenni, de még át kell gondolni pár dolgot. Ezzel nem arra utalok, hogy nincs jövőjük, sőt pont az ilyen összetett dolgokból nőhet majd ki egy nagy dobás. Ez viszont még csak az első lépések egyike, nagy jóindulattal.

Mindenesetre tetszik, hogy semmi pózolás nincs, viccelődés, örömzenélés annál inkább. Aztán ez mire lesz elég, nem tudom megmondani. Ha onnan közelítek, hogy egy újszülöttnek minden poén új, biztosan lesz a fiatalok között olyan, aki meg fog bolondulni mindettől. Számomra ez még kevés.

Értékelés: 5/3


Infók:

Tracklist:
01. One Hand Killing
02. Sick
03. Invincible
04. Oxygen
05. Collateral
06. Post Mortem
07. Point of You
08. Monsoon
09. Adios
10. Dig for Bones

Műfaj: modern rock
Megjelenés: 2016. augusztus 26.
Kiadó: Volkanik Music

2 megjegyzés:

  1. Aham. Előszőr is semmiben nem hasonlit a Faith no More-ra.
    Másodszor, tényleg nem amatőr punkzenészek, ez igaz.
    Harmadszor meg annyit, hogy ez szintén egy rakás fos.
    Attól mert... mindegy is. Ki tudnám fejteni, de semmi kedvem hozzá, nem ér annyi betüt az egész. Ugy szar, ahogy más talán nem. Ennyi pozitivumot megadok, ha mást nem is.
    Idegesitőek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha vetted volna a fáradságot és végighallgatod a lemezt, rájöttél volna, hogy miért a FNM-hoz hasonlítom elsősorban a felvételt.

      Törlés