Gyorsan az elején (félve ugyan), de leszögezem. Ez a legkomolyabb munka, amit hallottam valaha egy elsőlemezes csapattól. Tény, hogy a fiuk 10 éve zenélgetnek együtt, de ez az Earthside első albumán és tényén mit sem változtat. Négytagú a banda és instrumentális. Saját énekesük nincsen, helyette vendégénekeseket "használnak". A Connecticuti New Heavenből jött srácok fiatalon, mégis vérprofin tolják, vegyítik a műfajokat egymásba.
Metál, pop, rock, szimfónia, filmzene, mese... az ördög tudja mit nem. Kicsit idegesen megyek én neki az ilyen 10 perces nótákat tartalmazó lemezeknek. Meg kell néhol rágni rendesen, de nem azt mondom, hogy emészthetetlen. Sőt!
Olyan, mint egy nagyszabású mesefilm. A gonosz és a jó, szerelem, gyűlölet, élet és halál játéka ez. Nyilván erősen progresszív zenéről (de nem az új Dream Theateres faszságról) beszélünk. Óriási zene van itt.
Sűrű, bonyolult, néha követhetetlen, de nem rendezetlen és céltalan. Óriási ritmizálás majd szellős részek követik egymást. Mindenből kapunk egyszerre eleget, sokat és keveset, de soha nem átgondolatlanul. Szerepe van mindennek.
Az albumon az állandó szímfónikus (orosz) zenekar mellet több énekes is vendégszerepel. Lajon Witherspoon: Sevendust, Daniel Tompkins, Björ Strid: Soilwork és további vendégzenészek, énekesek, gitáros, ütős pl a Katatoniából.
A zene sok elektronikus dolgokat is tartalmaz, ami csak tovább fokozza a filmes érzést és hidat képez a valóság és a képzelet között. Már csak ez hiányozhatott volna. Szóval nagyszabású dolog ez kérem. A klip is megmutatja mindezt szerintem.
Erről ezt gondolják mások (tökéletesen leírja, nem tudnám szebben): "A klipként is látható Mob Mentality tovább fokozza az eklektikusságot, ugyanis Lajon Witherspoon érzékeny éneke és a romantikusságra hajlamos Moscow Studio Symphony Orchestra szimfonikus költeménye varázslatos elegyet alkot benne, másik végletként a djentes földtúrással...
A 10 perces dalhoz készített kisfilm pedig látvánnyal is megtölti mindezt... Az meg mondjuk külön is eklektikusnak tűnik, ahogy az orosz komolyzenekar mellett a vörös "posztókat" felhasználják a Rómeó és Júlia-szerű balettes klipjében... Az egyetlen baj csak az ezzel a gyönyörű epikus és drámai dallal, hogy hiába lett ennyire hosszú és nagy ívű, ha rockzenei oldalról hangszeres szólóra csak nagyon finoman lett benne terület..."
Érdekes módon a szólók nincsenek túl nagy hangsúlyban, mint más progresszív lemezen, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a ritmusok, hangulat-betétek. Néha nekem az agyon szólózástól már a fejem is megfájdul. Nyilván, anélkül nem metál a metál, de ami sok, az sokk!
Szóval az énekesek alapján már következtethetünk arra, hogy milyen hangulatú lesz az adott szám, amit elénk tárnak. Van itt finomabb, a Mob Mentally, és keményebb vonalon a Crater és sorolhatnám...
Ehhez az albumhoz nyilván nem csak óriási tudás és ismeretség, de rengeteg pénz is kellett és nagyon úgy tűnik, hogy jövedelmező lesz. Óriási az érdeklődés és ez egyre csak nőni fog. Kíváncsi lennék, milyen lehet ez élőben, mert az biztos, hogy példa nélküli.
Elképesztő, amit ezek a srácok összehoztak, és ha minden körülményt figyelembe veszünk, páratlan. Sok mindenbe belekötni nem tudok és főleg nem is akarok, mert azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy első album! Én még ilyet nem b...tam. Ez a helyzet. Nem el vagyok ájulva és nem is ez lesz a legnagyobb kedvencem, de ez kemény. Én csak azért nem adok teljes pontot, mert nekem sok egy kicsit, ami az én hibám sajnos. Ebben itt és most biztos vagyok.
Be is illesztek gyorsan két eltérő muzsikát tőlük. Érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Polgár Tamás
Olyan, mint egy nagyszabású mesefilm. A gonosz és a jó, szerelem, gyűlölet, élet és halál játéka ez. Nyilván erősen progresszív zenéről (de nem az új Dream Theateres faszságról) beszélünk. Óriási zene van itt.
Sűrű, bonyolult, néha követhetetlen, de nem rendezetlen és céltalan. Óriási ritmizálás majd szellős részek követik egymást. Mindenből kapunk egyszerre eleget, sokat és keveset, de soha nem átgondolatlanul. Szerepe van mindennek.
Az albumon az állandó szímfónikus (orosz) zenekar mellet több énekes is vendégszerepel. Lajon Witherspoon: Sevendust, Daniel Tompkins, Björ Strid: Soilwork és további vendégzenészek, énekesek, gitáros, ütős pl a Katatoniából.
A zene sok elektronikus dolgokat is tartalmaz, ami csak tovább fokozza a filmes érzést és hidat képez a valóság és a képzelet között. Már csak ez hiányozhatott volna. Szóval nagyszabású dolog ez kérem. A klip is megmutatja mindezt szerintem.
Erről ezt gondolják mások (tökéletesen leírja, nem tudnám szebben): "A klipként is látható Mob Mentality tovább fokozza az eklektikusságot, ugyanis Lajon Witherspoon érzékeny éneke és a romantikusságra hajlamos Moscow Studio Symphony Orchestra szimfonikus költeménye varázslatos elegyet alkot benne, másik végletként a djentes földtúrással...
A 10 perces dalhoz készített kisfilm pedig látvánnyal is megtölti mindezt... Az meg mondjuk külön is eklektikusnak tűnik, ahogy az orosz komolyzenekar mellett a vörös "posztókat" felhasználják a Rómeó és Júlia-szerű balettes klipjében... Az egyetlen baj csak az ezzel a gyönyörű epikus és drámai dallal, hogy hiába lett ennyire hosszú és nagy ívű, ha rockzenei oldalról hangszeres szólóra csak nagyon finoman lett benne terület..."
Érdekes módon a szólók nincsenek túl nagy hangsúlyban, mint más progresszív lemezen, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a ritmusok, hangulat-betétek. Néha nekem az agyon szólózástól már a fejem is megfájdul. Nyilván, anélkül nem metál a metál, de ami sok, az sokk!
Szóval az énekesek alapján már következtethetünk arra, hogy milyen hangulatú lesz az adott szám, amit elénk tárnak. Van itt finomabb, a Mob Mentally, és keményebb vonalon a Crater és sorolhatnám...
Ehhez az albumhoz nyilván nem csak óriási tudás és ismeretség, de rengeteg pénz is kellett és nagyon úgy tűnik, hogy jövedelmező lesz. Óriási az érdeklődés és ez egyre csak nőni fog. Kíváncsi lennék, milyen lehet ez élőben, mert az biztos, hogy példa nélküli.
Elképesztő, amit ezek a srácok összehoztak, és ha minden körülményt figyelembe veszünk, páratlan. Sok mindenbe belekötni nem tudok és főleg nem is akarok, mert azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy első album! Én még ilyet nem b...tam. Ez a helyzet. Nem el vagyok ájulva és nem is ez lesz a legnagyobb kedvencem, de ez kemény. Én csak azért nem adok teljes pontot, mert nekem sok egy kicsit, ami az én hibám sajnos. Ebben itt és most biztos vagyok.
Be is illesztek gyorsan két eltérő muzsikát tőlük. Érdemes lesz rájuk odafigyelni.
Polgár Tamás
Infók:
Tracklist:
01. The Closest I've Come
02. Mob Mentality (km.: Lajon Witherspoon és a Moscow Studio
Symphony Orchestra)
03. A Dream In Static (km.: Daniel Tompkins)
04. Entering The Light (km.: Max ZT és a Moscow Studio
Symphony Orchestra)
05. Skyline
06. Crater (km.: Björn Strid)
07. The Ungrounding
Műfaj: progresszív metal
Megjelenés: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése