2016. április 8., péntek

running death - overdrive

Tegnap kezdtem el sok új thrash album közti turkálásomat leredukálni néhány albumra, amit hallgathatónak véltem első hallásra. Az első ezek közül, ami több hallgatáson már túl van, a Running Death - Overdrive albuma. 2010-től látok tőlük bejegyzéseket. A srácok Németek, fiatalok és kellő zenei tudás birtokában vannak ahoz, hogy ebben a műfajban megvessék a lábukat és ne csak sereghajtók lehessenek.

Az 53 perces album egy intro-val kezdődik, utána belecsapnak a lecsóba keményen. Nem voltam először biztos benne, hogy ez a 12 szám meg fog engem győzni arról, hogy érdemes róla írni, de annyi szar zenekar van, ami körülveszi ezt a pár jobbacskát, hogy adtam neki még egy esélyt.

Másodjára már kezdtem megbarátkozni az énekkel vagy a hangzásával (nem is tudom). A témák viszont azonnal meggyőzőek. Érdekesen keveredik több klasszikus metal-elem újszerű, ízű dolgokkal, aminek a hangulata kicsit vicces vagy poénos punkos vagy meseszerű néhol.Van itt rövidke (lassan minden albumon kötelező tétel, de általában csak muszájból csinálják, ezt mindenki döntse el maga) akusztikus rész is, ami felvezetőként is szolgál egy számhoz (ami mellesleg elég ütős) az album felénél. 

Kiaknázzák a műfaj lehetőségeit rendesen. Van itt sebesség, zúzás, reszelés, minden, ami kell. Átgondoltabb részek, szépen megírt szólók... és a néhol monoton, unalmas és nem tudom máshogy kifejezni (vagy nem akarom) parasztias ének. Kilóg a traktorkulcs a zsebéből, bicskával eszi a fagyit, szédül a betonon, meg ilyenek. Valószínű kicsit túlreagálom, simán közepes is lehet, de nekem kevés lesz.

A számok zúznak rendesen, igaz a hangzás hagy maga után némi kívánni valót. Nem egyértelmű, de kicsit szólhatna szebben. Nekem a basszus néha túl erős és a gitárok lehetnének keményebb hangzásúak. Régi kedvenceket hallgatva a 90-es évek elejéről (nem az igazán nagyokra gondolva) bizony örülhettek volna, ha megközelíthetnek páran egy ilyen hangzást.

Sok helyen bizony itt is (nyilván) kihallani az elődöket, de nincs is ezzel már akkora baj, csak csinálják jól. Egyre szívesebben hallgatom, mert jók a gitárosok és a dob sincs túlütve, nagyon jól simul, illeszkedik a zenébe. Most is hallgatom és megint meg kell jegyezzem, hogy az ének nem az igazi...

Sajnos kénytelen vagyok beletörődni, mert nagyon-nagyon kevés az igazán jó énekes. Olyan szarokat hallok, hogy én, aki a saját kis zenei tudásával próbálja technikai oldalról megközelíteni a zenéket, képtelen vagyok meghallgatni a 3/4-ét az énekhang miatt.

Szóval az Overdrive névre keresztelt albumon nagyon kiugróan rossz szám nincs, viszont kimagaslóan jó sem. Lesznek olyanok, akik majd nyomják a 4 pontot és olyanok is, akik a kettőt. Nem is tudom kinek lesz igaza. Azért felhívnám a figyelmet arra, hogy tessék technikai oldalról is megközelíteni a zenéket, ne csak érzésből. Sokat segít, ha az ember legalább alapfogalmakkal tisztában van és képes látni maga előtt vagy felmérni, hogy milyen munka folyik a hangszereken. Értem én, hogy lehet egy punk albumra is 4 pontot adni, de az nálam már a zenei primitívsége miatt sem lehet több maximum 3-nál.

Összefoglalva szerintem sokaknak nagyon kellemes csalódást fog okozni és sokaknál végig se fog pörögni a lemez, ami nagy hiba. Sokkal rosszabbakat hallgattok, hallgatunk ennél.

Polgár Tamás

Értékelés: 3,5/5



Infók:

Tracklist:

01. It Begins
02. Hell on Earth
03. Psycho
04. Remote Controlled
05. Close Minded
06. Raging Nightmare
07. Deludium
08. Mercenary
09. Pray for Death
10. Reduced
11. Overdrive
12. I See a Fire

Műfaj: thrash metal
Megjelenés: 2015
Kiadó:

1 megjegyzés:

  1. Én ezt visszaminősíteném 2 pontra. Többszöri hallgatás után ez egy rakás fos.

    VálaszTörlés