symphony x - underworld

A következő album, amiről írni szeretnék, nagyon kellemes csalódást okozott. Nem igazából vagyok a műfaj rajongója, e zenekart is csak névről ismertem. Nagyon ajánlgatta a videó megosztó portál, de sokáig nem kattintottam rá, mert azért hagyjuk meg, elég nevetséges ez a lemezborító. Semmi jóra nem számítottam, csak valami női énekhanggal megfűszerezett műanyag, mesterkélt (pl. Nightvish), sémás rágógumi zenére. Hát nem ez történt...

Az amerikai Symphony X első albuma '94-ben jelent meg. Michael Romeo alapította Jason Rullo dobossal, Rod Tyler (később kiszállt) énekessel és Michael Pimella billentyűssel. Jelenlegi énekes Russel Allen névre hallgat. The Divine Wings On Tragedy és a V- The New Mythology Suite albumaik tették őket ismertebbé a Wiki szerint.

A zenekar inkább power-metal vonalon indult, de a harmadik albumtól már erősen progresszív irányba tartott a zenéjük. Pinella a billentyűsük szólólemezt is kiadott már és a Masterplan énekessel is vett már fel anyagot. A zenekarnak koncept albuma is jelent meg Paradise Lost címmel. John Milton Elveszett paradicsom c. regényét dolgozva fel.  Az album felkerült a Billboard 200-as listájára. Első héten 6300 példány fogyott belőle. Valamint Top Heatselekers első hely. Játszottak már a Dream Theaterrel a 2007-es turnén. Az is valami... Majd szintén 2007-ben elkészítettek videó klipet, a Serpent's Kiss-re.

Ennyit az előzményekről. Az album egy intro-val indul, ami 2 perc meg egy kicsi. Baljós, sötét és hatásos. A második tétel a nyitószám igazából. Elég fura hangon indul az ének. Én egy pillanatra meg is lepődtem, hogy ez nekem nem lesz jó, viszont elég hamar átvált arra az énekhangra, amit hallani szeretnék.

Sok-sok tördelős rész jellemzi a lemezt, ami szintén nagyon jó.  Meg kell jegyezzem (és nem akarok kivételesen senkit megbántani), de engem kiráz a hideg a Dream Theater énekesétől és nem pozitívan. Ez az ürge viszont nálam igazából rendben van. A zenéjük is emészthetőbb, nem játsszák a nagy művészeket.

Sokkal életképesebbek a témák is szerintem. Nagyon komoly a gitárjáték, a szólók valami elképesztőek. Nem hallom azt, hogy ez most valami mese vagy rajzfilm. Nem érzem, hogy jönnek a tündék meg az orkok, csak a zenét hallom. 

Van persze némi ilyen körítés, de normális mennyiségben. Ember közelibb és metálosabb.  Nekem inkább a Fates Warning jut eszembe róluk. Nem hasonlítgatni akarom (pedig nyilvánvaló), de lehet, hogy a Symphony jönne ki győztesen.

Szimpatikus a dolog, nincsenek úgy elszállva a fiuk. Ötödjére hallgatom épp most az albumot és egyre jobban magával ragad. Nem ismerem a többi művüket, de bele-bele hallgattam a régebbi dolgaikba és teljesen jónak tűnnek. Szerintem ebből a műfajból nekem eddig ez tetszik a legjobban. Minden szemszögből.

Nagyon ügyesen befolyásolnak és játszanak a különféle hangulatokkal, váltásokkal... Nem érezni az izomszagot, a mesterkéltséget is alig, ami szerintem mondjuk a műfaj egyik sajátossága a technikai tudás miatt. 

Gondolok arra, hogy nyilván nem lehet az egésze teljesen vagy félig sem spontán. Itt gondolkodni kell. (Értsd, ahogy kell.) Sok a gyors, riffelős szám, nyilván rengeteg skálával fűszerezve. Nagyon bő lére nem akarom ereszteni, a stílus magáért beszél, egész nap lehetne róla írni. Ezt meghagyom inkább annak, aki betéve ismeri őket és az egyik kedvencének tartja.

Én megelégszem annyival, hogy megismertem őket, nagyon tetszik és sokat fogom hallgatni mostanában. A lemez 1 óra fölé rúg és végig jó.  Akinek kicsit sok a D.T. és szeretne progresszív, nagyon technikás zenét hallgatni, de mégis emészthetőt, annak szerintem a Symphony X - Underworld albuma tökéletes választás. Nekem nagyon tetszik.

Polgár Tamás

Értékelés: 4,5/5

Infók:

Tracklist:
01. Overture
02. Nevermore
03. Underworld
04. Without You
05. Kiss of Fire
06. Charon
07. To Hell and Back
08. In My Darkest Hour
09. Run With the Devil
10. Swansong
11. Legend

Műfaj: progresszív metal

Megjelenés: 2015. július
Kiadó: Nuclear Blast