the dead weather - dodge and burn

A The Dead Weather egy viszonylag régen létező „szupergrupp”. Nekem egy őrült „metal rajongó”, dobos hívta fel rá a figyelmem, ami azért lehet érdekes, mert itt egy igencsak eszement rock’n’roll bandáról van szó. Bizony, elvetemült r’n’r témák, megspékelve bluesos, itt-ott jazzes elemekkel, és egy teljesen beteg női énekkel. Milyen lehet egy ilyen maszlag? Csakis jó!

A főkolompos Jack White, akinek a neve leginkább a The White Stripes kapcsán ugorhat be! Bizony, emberünk él, alkot, és fejlődik. Aztán itt van még Dean Fertita a Queens Of The Stone Age soraiból illetve Alison Mosshart, mint énekes pacsirta. Ezek a nevek máris elegendőek lennének egy érdekes lemezhez, de ha hozzáveszem, hogy milyen irányba mozognak és hogy Jack mennyire összeszedett dalokkal rukkolt elő, hát egyből tovább növeltem az érdeklődésem.

Két ugyanolyan lemezt még nem készített a csapat (háromnál járnak), de jelen esetben foglalkozzunk az ideivel, a többit visszakeresed majd, ha tetszik, amit itt hallasz. Szóval Dodge and Burn egy veleéig romlott, elvadult Blonde, vagy Janis Joplin lemez is lehetne, de nem az. Ez egy 2015-ös felvétel, minden előnyével, és némi hátrányával egybevéve. Próbál recsegni meg ropogni, de ezt ma már nagyon nehéz életszerűen megjeleníteni. De értem, hogy mire akartak ezzel utalni a srácok.

Nyilván sajátos hangzása és hangulata miatt megosztó lett ez a lemez. Nem fog mindenkinek tetszeni. De ha átérzed a feelinget, vagy pont ilyesmire vágysz a nagy ünnepi késülődés közé rejtett bebaszás utáni lebegéshez, akkor megtaláltál egy kiváló felvételt. Ne várj blues szólókat, vagy nagy zenei áttörést. A műfaj lassan 80 éves, régen kitalálták. Viszont vannak páran, akik folyamatosan próbálnak előrefelé törni ennek ellenére is. Pont ilyen a Halott Időjárás.

Elrepít egy ismeretlen amerikai ismerőshöz, aki megmutatja neked hogyan is másnaposak az óceán túloldalán. Engem pont az ilyen felvételek inspirálnak arra, hogy egyszer még meg kell látogatni az új világot. Ott sem lehet unalmas az élet. Egyébként a lemez hossza ideális, megunni nem fogod. Ha bírtad a The White Stripes-t vagy Jack White bármelyik egyéb munkáját, ez az anyag is tetszeni fog. Ha esetleg az izgalmasabb női énekek tetszenek, akkor szintén hallgasd meg a korongot. A többit úgyis eldönti az idő.

Értékelés: 5/4
Infók:

Tracklist:
1. I Feel Love (Every Million Miles)
2. Buzzkill(er)
3. Let Me Through
4. Three Dollar Hat
5. Lose The Right
6. Rough Detective
7. Open Up
8. Be Still
9. Mile Markers
10. Cop and Go
11. Too Bad
12. Impossible Winner

Műfaj: rock
Megjelenés: 2015. szeptember
Kiadó: Dragora Grupo Comercial

4 megjegyzés: