iron maiden - the book of souls

Hogy miképpen lehet helyesen „kritizálni” egy Iron Maiden elnevezésű, negyven éves nagyágyút, azt én nem tudom. Előre bocsájtom, hogy nehezen tudom visszafogni magam a The Book Of Souls kapcsán, így valószínűleg az első mondatomban megfogalmazott felvetésre a válasz, hogy sehogy. Ettől függetlenül mindenképpen szerettem volna megosztani véleményem az angol heavy metal óriás új, monumentális albumáról.

A történethez hozzá tartozik még annyi, hogy nem voltam soha egy kifejezetten nagy Iron Maiden rajongó. Sőt, a Dickinsonos újraegyesülésig távolról figyeltem csak a csapatot. De amit nekem a Brave New World adott, azt nagyon kevés korong tudja felülmúlni. Talán egy újabb Iron Maiden lemeznek sikerül? Erre majd az idő megadja a választ, de annyi szent, hogy idén ez a felvétel visz mindent, tarol, mint a royal flush!Örömmel olvasom egyébiránt a nemzetközi és hazai sajtóban, hogy a modern kori Iron Maiden alkotások közül még a legkonzervatívabb rajongók is a legjobb korongnak tartják az új anyagot.

Számolatlan zenekaróriás aktív, vagy újra aktív napjainkban, de hogy egy társaság sem mondhatja el magáról ennyire egyértelműen, hogy élvezik is, amit csinálnak, mint az Maiden. Nyoma sincs a görcsösségnek, a kreativitás hiányának. Ezen a 90 perces felvételen annyi ötlet sorakozik csatasorba, amennyit számolatlan heavy metal csapat egy életmű alatt nem volt képes összekukázni. Hogy ez mit jelent, döntse el mindenki saját maga.

Szembe a mai tendenciákkal a felvétel két lemezre fért csak rá, amikor ezt meglebegtették a sajtóban, csendben legyintettem, hogy Steve Harrisék újfent belefulladnak majd az unalomig nyújtott gitártémákba. Ezt megfejelték még egy olyan bulvárhírrel, hogy Dickinson a puncinyalogatástól lett beteg. Gondoltam magamba, ha ilyen kattintás-vadász hírekre van szükséges a csapatnak, mégis milyen lesz az új lemez?

Szerencsére egyetlen pillanatra sem kellett csalódni, és talán ez a negatív gondolatfoszlány is segített abban, hogy az első hallgatás után az államat kerestem a padlón. Igyekeztem egyből megmutatni a felvételt legnagyobb kritikustársamnak, öt éves kislányomnak, aki egyből felvette a megfelelő pózokat, és azóta is követi délutánonként a metalt. Óriási az egész hangulata az anyagnak, magába szippant, hogy újra és újra meg akard hallgatni.

Sok értelme nincsen külön kezelni a dalokat, melyek között több 10 perc fölé csúszott. Nincs ezzel semmi gond, ha ilyen változatosan cserélődnek a témák, ha ennyi szellemesebbnél-szellemesebb zenei megoldás bukkan elő. Persze sorakoznak egymás után a jól bevált, méterekről felismerhető galoppozó tempók, feszesen leütött ritmusok. Ezek azok a jellegzetességek például, amit nagyon nehéz megunni, ha egyszer felültél rájuk. A gitárok hangzása és a szólók ötletességét kár lenne részletezni, hallgassátok meg. Ezek mind jellemzik az Iron Maident, viszont van pár apróság, amit egyértelműen újításnak kell feljegyezni. Egyrészt a zongora az utolsó eposzban, vagy épp a helyenként feltűnő, méltatlanul keveset használt akusztikus gitár.

Egy ilyen hosszúságú felvétel, pláne ha az Iron Maiden jegyzi, megszámolhatatlan finomságot ugyancsak rejteget magában. Sokadik hallgatás után bukkannak csak fel olyan aprólékosan kidolgozott zenei ötletek, amelyek tovább növelik az elsőre is brutális felvételt. A hangzás terén végre van javulás. Nem mintha tisztem lenne kritizálni az újkori IM lemezek soundját, de itt fülemnek kedves hangszínen jelennek meg a dolgok. Ez ízlés kérdése. Szerintem így kell szólni egy 2015-s heavy metal lemeznek.

Ha mindenáron keresnék hibákat, pár kisebbet azért lehet találni. Dickinson hangja nekem néhol erőtlen. De egy hangszálbetegség után ez annyira jelentéktelen, hogy igazából szóra sem érdemes. Mivel - leszámítva ezt a pár magasabb részt - olyat énekel az izgága énekes, amit elvárunk tőle, sőt… Aztán bizonyos gitárorgiákat lehetett volna valamivel rövidebbre vágni, de ez megint csak szőrszálhasogatás. És talán még egy dolog, több helyen tűnnek fel ismert, vagy ismertnek tűnő Iron Maiden gitártémák. Véleményem szerint ez inkább visszautalás, mintsem újrahasznosítás. De ez lehet majd egy újabb fogódzó a lemez kritizálására. Részemről röviden: ez a 21. század legjobb Iron Maiden lemeze, az összes többi maximum némi fanyalgás lehet, nem több!

Értékelés: 5/5

Infók:

Tracklist:
1. If Eternity Should Fail
2. Speed of Light
3. The Great Unknown
4. The Red and the Black
5. When the River Runs Deep
6. The Book of Souls
7. Death or Glory
8. Shadows of the Valley
9. Tears of a Clown
10. The Man of Sorrows
11. Empire of the Clouds

Műfaj: heavy metal
Megjelenés: 2015. szeptember
Kiadó: BMG / Parlophone

6 megjegyzés:

  1. Na én előrebocsájtottam 4 pontot, de még csak egyszer hallgattam meg.

    Az az első probléma, h Dickinson hangja már 10-15 éve nem a régi. Ez nem újszerű dolog. Az öreg "légiharsona" rozsdásodik már egy kicsit, de ő akkor is a Maiden hangja. Másokkal is így van ez. Talán a még öregebb Rob Halford a metálisten tartja legmagasabban a zászlót a nagy öregek közül, a többiek már fakulnak lassan, de biztosan. Kicsit talán ő is. Szóval Bruce erölködik, nem kicsit. És túl is akarja bonyolítani, ami sztem csak rátesz még egy lapáttal. Attól még nyilván ez túlmegy a jón. De nem tőle.

    Második probléma a témák. Vagyis ezek nem is problémák, csak vitatkozok, ellenkezek. Nyilván próbálgatnak újítani a fiuk, nálam kevesebb sikerrel. Nem érzem nagyon, hangsúlyozom nagyon jónak a klasszikus részeket, a zongorát.... a semmit. Egy valamit igen. A dobot. Az fantastic! Mint mindig. . . Az egész album Egyrészt kicsit más, mégis ugyanaz 40 éve az összes. Tudom, náluk ez így van jól.( De én mindig várok valami újat, mint mondjuk a Metallicanál, hogy soha nem tudod mivel jönnek majd elő. Az izgalom... )Néhány rész vagy akár dal is. Nem tudom. Ha nem róluk lenne szó, nem hallgatnám tovább és azt mondanám: uncsi!!! A szólókban sem érzem már azt a feelinget mint mondjuk közös imádatunk tárában a Brawe New World-ben.

    Nekem elsőre végtelenül erölködik az új Maiden anyag.
    Attól még nem rossz, csak remélem kiforr, ha rámegyek kicsit jobban...

    Aztán írok még egyet. Én pont azokat az albumokat szeretem, amik később ütnek. Azok sokáig megmaradnak. Ami könnyen jön, az könnyen is megy. Pá

    VálaszTörlés
  2. Na tegnap meghallgattam még egyszer, meg a felét reggel a metrón.
    Jön elő egyre jobban a zsenialitás, már biztos vagyok az erős négyesben.
    Amit fenntartok továbbra is, hogy nem érzem olyan erősnek a szólókat és, hogy Bruce erölködik... De egyre jobban fog tetszeni

    VálaszTörlés
  3. Az ének dologgal egyet értek, a gitárok viszont nekem nagyon tetszenek!

    VálaszTörlés
  4. Nyilván, de nem annyira áttörő, mint a Brawe-nál

    VálaszTörlés
  5. Még valami...
    Azt mesélje el nekem valaki. Egy ilyen mamutzenekar mint a Maiden.
    Miért nem tud 20 éve legalább egy elviselhető videót készíteni?
    Ez a mostani klip is több mint botrányos, nevetséges és szar.
    Nem méltó hozzájuk. Nem hinném, hogy anyagi gondjaik vannak.
    Ez kurvára bosszantó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nekem is eszembe jutott és én magam sem értem... :(

      Törlés